Kilépés

Három napos böjt naplója

A böjt alatt vezetett naplómból szeretnék most megosztani veletek gondolatokat. Nem egy böjtről szóló tanácsadás, nem átvett szakvélemények gyűjteménye, nem böjti filozófia. Arról szól, hogy hogyan működött nálam a böjtölés a gyakorlatban, milyen gondolatokkal szembesültem, hogyan éltem meg. Azokat a napló-részleteket olvashatjátok alább, amelyeket fontosnak tartottam megosztani, és remélem, mindenkinek hoztam használható gondolatokat.

Kép forrása: 24.hu

Nulladik nap

A böjt előtti napon sok minden eszembe jut. Így a félelmek, amelyek folyamatosan kétségeket és halasztási vágyat ébresztenek bennem. Nem a nem-evéstől félek, sokkal inkább a cigi és a kávé miatt. Bár Ruediger azt írja, hogy a cigisek a böjt alatt ne hagyják azt teljesen abba, hanem szívják tudatosan (így kb 3-at fognak elszívni egy nap), nekem még is az az érzésem és meglátásom, hogy a cigi lassítja a szervezet öngyógyító folyamatait, ingereli a gyomrot is, ami fokozhatja az éhségérzetet. Így legjobb lenne semmit sem szívni, helyette légző-gyakorlatokat végezni.
A kávé kérdése is bejöhet, én napi 3 kávét iszok általában, bár a harmadik már - érzem - nem igazán “használ” a szervezetemnek. A harmadik kávé után a fejem zúgni kezd, a gyomrom összeszorul, mindenféle vegetatív reakció jelentkezik. Mostanában zúg a fülem, főleg a bal, megmértem a vérnyomásom, és az rendben van, így arra foghatom, hogy a nyakamban levő porckopás miatt lehet. Ez a nyaki gerinc többször problémát okozott, volt hogy az idegszálat gyullasztotta be és hónapokig fájt a vállam. Ez az ülő munka és a mozgáshiány eredménye, ugyanakkor a “Bika” problémája.
Az utóbbi években érzem a “korom”, ami nem jó. Néha bélproblémák jelentkeznek, görcsök és diszkomfortok, néha légzési nehézségek, fejfájás, fülzúgás, általános rossz közérzet, persze ezek a tünetek nem annyira súlyosak, hogy a mindennapi tevékenységembe bezavarnának, de azért vannak.

A másik félelmem az, hogy a mindennapi tevékenységeket el tudom-e végezni. Bár szabadságot írtam ki jövő hétre, azért egy minimálisat dolgoznom is kell, hisz a munkám miatt nem szállhatok ki teljesen. Egy hetes böjtöt húsz éves korom körül csináltam, s amire emlékszem, hogy első három nap éhes voltam, majd utána “betegségszerű” tüneteim jelentkeztek: hűléses tünetek, mint amikor valaki lázas. Egyszer szédültem is, és emlékszem, egy kiskanál mézet kellett ennem hogy ez megszűnjön. Úgy tudtam, hogy ha a szemgolyó megkeményedik nyomásra, akkor a vércukor lement, és akkor enni kell egy kis mézet. Arra már nem emlékszem, hogy a böjt megtörése hogy zajlott, az első böjt utáni nap főtt zöldségeket ettem, de az nem ugrik be, hogy hány nap múlva kerültem vissza a megszokott kerékvágásba. Azt is tegyük hozzá, hogy akkor fiatal voltam, szinte semmi bajom nem volt, kivéve a gyomorégéseket és savtúltengést, ami akkor a böjt után ki is maradt. Akkor nem kávéztam, nem cigiztem. Persze ez nem jelenti azt, hogy most nehezebb lesz a böjtölés, vagy nehezebben fogom bírni, hisz most sokkal tudatosabb vagyok.

A tervem az, hogy a böjtöt tényleg a testi-szellemi megújulás jegyében folytassam. Szeretnék sok jó cikket írni, olvasni, sétálni. Munka helyett inkább olvasás és írás. A munkát minimálisra csökkentem, napi 3-4 órára, ha szükség, nagyobb dolgokba nem vágok bele. Inkább a mozgás. Légzőgyakorlatokra a bevált mobilos alkalmazást fogom segítségül hívni, amelyben 7 perces gyakorlatok vannak, s azokat napi rendszerességgel, akár napi többször fogom gyakorolni. Elképzelésem szerint napi 2-3 óra olvasás, 2-3 óra írás, légzés, mozgás, séta lesz a program. Persze a következő napokban kiderül, hogy ez hogyan alakul.
A meditáció fontos része a böjtnek, hisz nem koplalni vagy fogyózni akarok. A testsúlyommal nincs semmi bajom. Itt inkább a szellemi “helyrekerülés” a lényeg, és ehhez kell a meditáció. Egyrészt a légzőgyakorlatokkal mindig összekötök egy meditációt (belégzés: fény és tisztaság, megtisztító energia beszívása, kilégzés: a szenny, sötét energiák kifújása), de ezen kívül is kell meditálni.
Olvasni mindenképp spirituális könyveket fogok. Írni ezt a naplót fogom, amit majd átdolgozva cikkben is kiadok, de a naplón kívül más cikkeket is írnék, persze ha építő gondolatok ébrednek bennem. Az rémlik a fiatalkori böjtömnél, hogy a negyedik-ötödik naptól érdekes és világos gondolatok fogantak meg bennem, mintha a fejem kitisztult volna, és többet látnék mint máskor. Nőtt az éberségem.

És a vízivásról se feledkezzünk meg, sok sok vizet kell inni, lehetőleg tiszta sima vizet. Meg teát. Bár én a teában nem látok nagy fantáziát ilyenkor, de a mai nap még egyszer elolvasom a böjtről szóló könyvet, és lejegyzetelem, mi az, ami segít a megtisztulásban. Lássuk, a beöntéseket is mikor és hányszor érdemes csinálni. A beöntés fontos, hisz, ahogy egy régi mondás tartja, “a halál a belekben kezdődik”. A beleket ki kell tisztítani, s főleg, hogy ha az ember nem eszik, akkor leáll az egész bélrendszer, s nem ürülnek ki a mérgek, s ezen segíteni kell. Nem hiába van az ember középpontja a hastájékon, hisz a belek rendellenes működése az embert kizökkenti az egyensúlyból. Tudjuk, hogy már egy enyhe hasi diszkomfort is mennyire kizökkenti az embert.
Természetesen ne feledkezzünk meg az egyik legfontosabb dologról: az ön-elemzésről. Minden tünetet, betegség-szerű állapotot sorba meg kell vizsgálni, és az okokat meg kell keresni. Erre nagyszerű dolog az asztrológia.

A böjt programjához kijegyzeteltem néhány fontos dolgot Ruediger böjt könyvéből.
Első napi program: ha nincs reggel természetesen széklet, akkor beöntés, egyébként első nap még nem kell.
Beöntés a második nap kell, majd kb az ötödikben, esetleg igény és “megérzés” szerint.
Vízivás: nagyon fontos, minimum 2 liter víz. Ehhez egy 2 literes palackot fogok használni, hogy a megivott víz mennyiségét követni tudjam. A víz meditációs elem is: oldószer, befogadás, feloldás.
Az ivás ne legyen hirtelen és gyors, inkább kortyonként, minden kortyot tudatosan igyunk.
Második nap kezdjük beöntéssel. Ha szédülünk, lehet egy pici méz, vagy fekete tea is (bár én személy szerint a fekete teát hanyagolnám). Zuhany langyos vízben (semmiképp nem lehet forró). Szájápolásnak lehet kis citromlé.
Jót tesz a mozgás, napozás, séta, olvasás, például “A sirály” vagy “A próféta”.

A dohányzásról azt írja Ruediger, hogy ha cigiznünk “kell”, akkor csináljunk belőle rituálét, mint az indiánok a béke pipával. Lassan, tudatosan szívjuk teljesen odafigyelve, ha gondolatunk elkalandozik, akkor oltsuk ki. A fontos a tudatosság. Sajnos a napi legtöbb cigaretta elszívása reflex és megszokás, igazából nem is kívánom, nem is esik jól. Amolyan időmérő, ami a napi folyamatokat kis részekre osztja. Mikor dolgozok, akkor kis szünetet jelent a munkában, amely alkalmával összeszedem a gondolataimat. Megszokás a reggeli kávé cigivel, meg este lefekvés előtt az utolsó cigi. Ezeket a szokásokat most ideje abbahagyni, és a böjt erre jó alkalom. Remélem, hogy a böjt után is megmarad ez a tudatosság.

Miért böjtölök?

Erre a válasz összetett, de semmiképp sem diéta vagy fogyás a cél. Fogyni soha nem akartam, sőt, fiatal koromban inkább hízni. Viszont nem véletlen, hogy a böjt minden vallásban fontos mozzanat, és a spirituális megtisztulás fontos része. Ha az ember nem “terheli le” a szervezetét élelemmel, akkor a szervezet elkezdi önmagát megtisztítani és elkezd gyógyulni. De ami ennél is fontosabb, hogy a tudat, a gondolkodás “felszabadul”, a látás (szellemi látás, éberség) élesedik. Ez egy befele forduló időszak, egy hosszú meditáció. A böjttel ugyanakkor hosszabb távú céljaim is vannak: nagyobb tudatosság, harmónia, rossz szokások elhagyása vagy csökkentése, táplálkozásbeli változtatások. Az utóbbi években eléggé elhanyagoltam a spirituális gyakorlatokat, azaz a gyakorlati megvalósítást, úgy a táplálkozás, mint minden más terén, kevesebbet olvastam és meditáltam, nem mozogtam eleget, több édességet ettem. A teljesen növény táplálék volna az ideális, már amennyire megvalósítható errefelé. Sajnos a székelység, ez a környék, kifejezetten húsevő és tejtermék-evő, és erre adaptálódtak az üzletek is, alig kapni vegán kajákat. Természetesen itt azonnal tisztázni kell, hogy a vegán életmód gyökere nem a ma divatos zöld-propaganda része, semmi köze ahhoz. A vegán életmód az embernek, meggyőződésem szerint, a legideálisabb. Persze fontos, hogy az ember ne csináljon gyomor-vallást, ami azt jelenti, hogy az egész életfilozófiáját a táplálkozásra építi. Az életben a táplálkozás fontos, de nem elsőrendű.
Ha az egészség kérdését vesszük elő, akkor igen, a böjt segít az egészség megtartásában, de itt is figyelembe kell venni, hogy az egészség nem cél, hanem következmény. Ha a szervezet megtisztul, akkor sokkal pontosabban tud jelezni egy-egy szellemi tévút esetén, a tünetek pontosabbak lesznek, és nem zavarja ezt meg olyan tünet, ami csupán a rossz életmódból fakad: agyon-kávézásból és agyon-cigizésből, agyon-zabálásból. Tehát nem a hosszú élet és a tökéletes egészség a cél, hanem a tudatosság és éberség.

A böjt arra is jó alkalom, hogy a napi ritmusomat, életvitelemet újratervezzem. Mindenesetre a megszokásokból ki kell lépni. Mindegy, hogyan lesz és mi lesz, csak ne a megszokás kerekén forogjunk tovább. A napi nyolc óra munka, a napi cigik száma, a napi étkezések ideje és minősége, ezen mind változtatni lehet.

Még azon is kell meditálnom, hogy az utóbbi pár évben a látásom is romlott. Bár sokan azt mondják, ez a korral jár, ugyanakkor jelzés arra, hogy a szellemi látásom romlott. Főleg közelre (részletek), de néha káprázik a szemem (káprázat).

A vacsorát pontosan este 20 órakor fejeztem be. A nap a szokásos módon telt, viszont estefele a közérzetem kissé romlott. A beleim kényelmetlenül érezték magukat, és enyhe fejfájás-aurám is volt. A fejfájás aura nálam az, amikor nem fáj a fejem, de érzem, hogy van.
A félelmeimen gondolkodtam a mai nap. Elképzeltem a holnapi napot, s bár várom az első böjt napot, hogy már “benne legyek”, és a szervezetem gyógyulásnak induljon, tartok is tőle. Érdekes, nem az étel, hanem a kávé meg a cigi amire gondolok. Reggeli kávé nem lesz, ez az, ami megrémiszt. Pedig csupán pár napról van szó. Úgy látszik, ezek a szokások erősebbek, mint az éhségtől való félelem. Ahogy az Osszián énekelte: szenvedély, erősebb néha az életnél.
Mintha az élet nem a kajától, víztől és levegőtől függne, hanem a cigitől és a kávétól.
A cigizésről hosszabb cikket írtam évekkel ezelőtt, és azt újra fogom venni, mert a gyakorlat sajnos elmaradt.
Szóval, most kissé káprázó szemekkel, vegyes érzelmekkel, enyhe koponyaűri diszkomforttal, irritábilis bél-szindróma szerűséggel és zúgó füllel várom a holnapot.

A holnapi nap programja: reggel friss víz (előkészítek egy 2 literes palackot a napi vízadagnak), légzőgyakorlat, vécézés (fontos aspektus), majd bemegyek az irodába, és írok pár sort a napról. Délben haza, kutyát leviszem, egyet sétálunk. Délután ismét légzőgyakorlat, mozgás, séta, talán az irodába még egyszer besétálok, hogy összekössem a kellemest a hasznossal, és írok valamit. Olvasni is kell, azt se felejtsük el.
Na de a holnap legyen a holnap baja, szép éjszakát mindenkinek!

Első nap

Az első napról nincs igazán mit írni. Még normális esetben is előfordul, hogy az ember nem eszik egy napig, mert valamiért nem tud, de nem ír róla naplót. Az első nap amolyan rávezető nap (feltéve, ha nem épp egy teljes napos böjtöt tervezünk, mert akkor más a hozzáállás). A testet szép lassan felkészítsük, fokozatosan és kitartóan. Amúgy én soha nem eszek reggelit, első étkezésem valahol 12 - 16 óra közé esik, tehát ebben az órában még nincs böjt, csak ráhangolódás.
Egyes szakik szerint a böjtölés az utolsó táplálkozás után 16-18 órával kezdődik meg. Ez azt jelenti, hogy lényegében ma 13-14 órakor lépek be a böjtölésbe.
Reménykedem abban, hogy a böjt alatt, a későbbi napokban, nem fogom kívánni a cigit. Ruediger szerint a böjt alatt a dohányzást nem érdemes abbahagyni, mert az dupla stressz. Én is úgy gondolom, hogy lehet külön dohányzás-böjtöt tartani (1, 3, vagy akár 7 napost), amikor csakis a dohányzást vonod meg magadtól.
Ezen még elmélkedünk, most benne vagyunk a folyamatban és figyeljük a test visszajelzéseit. Bár ötven év alatt el lehet tompítani a szervezetet rendesen, de azért remélem, hogy a böjt alatt felébred, és megmondja, mi kell neki, mi jó neki.

Épp a böjttel kapcsolatos információkat keresgéltem az interneten. Azonnal szembetűnt, hogy híradón és újságon nevelkedett, hozzá-nem-értő amatőrök válaszolgatnak, akik az adott kérdésben nem járatosak, csupán véleményük van, amit ráadásul át sem gondoltak.
A böjt kapcsán ezek voltak a leggyakoribb válaszok: hülyeség, veszélyes, még van ember aki azt hiszi… stb.

Ha böjtről van szó, az internet egy veszélyes hely, ahol számos hamis információ található. Ezért a böjthöz elengedhetetlen a metafizikai, spirituális tudás, és főleg a bizalom!
Először is, sok orvos, vagy orvost már látott, magát szakértőnek gondoló ember azt mondja, hogy a böjt veszélyes, mert a szervezetnek minden nap szüksége van vitaminokra, ásványi anyagokra, fehérjére, cukrokra és zsírra.
Ezek az elméletek azon a téveszmén alapulnak, hogy a szervezet egy gép - és ez a téveszme nagyon is megfogant a mai technikai civilizációban. Az orvostudomány is úgy áll hozzá az emberi szervezethez, mint egy autóhoz: ha valami nem működik, ki kell dobni, ha valami rosszul működik, akkor megfelelő adalékokkal kell segíteni (olaj, hűtőfolyadék), ezért ma a legdivatosabb az orvoslásban a gyógyszer és a műtét.
Az orvostudomány igen kis hasznát a diagnózisban látom, és a sürgősségi életmentésben. Bár az utóbbi kapcsán is lehet kérdéseket feltenni, hogy egyáltalán szükség van-e életmentésre, főleg ha az áldozat nem is akarja.
A diagnózis egy jó alap arra, hogy a betegség lelki okait meg tudjuk keresni. Azonban sokszor a tünetek is elegek ehhez, hisz a tünetek azok, amelyek jelzik, mivel van baj.
Az emberi szervezet - és az összes élő organizmus, a természet - elég intelligens ahhoz, hogy magát karban tartsa, meggyógyítsa, felépítse. Sajnos az élethez a tudomány nem ért. Abból indul ki, hogy az élet egy véletlenül létrejött biokémiai folyamat, amelynek során néhány atom úgy állt össze, hogy abból élet keletkezett. Gyakorlatilag nem értjük az életet, így a halált sem. Ezért aztán maradt az ember-gép mítosz, és sajnos ez a gyógyításban, orvoslásban is megmutatkozik.
A böjt célja épp ezért a szellemi látás kitágítása. Minél élesebb a látás, minél jobban rá vagyunk hangolódva az életre, a létre, annál nagyobb esélyt adunk arra, hogy a fizikai testünk jelezni tudjon nekünk.
Hamvas szerint - és ő ezt a hagyományból vette - a szellem bűne az első, amit a lélek őrülete majd a test betegsége követ.
Mi a szellem bűne?
A szellem bűne a káprázat. Gyakorlatilag a hiányinformáció, a téves életképzelet, a rossz hit (mert ilyen is van), a tudatlanság. A szellem bűne az egységtől és abszolútumtól való eltávolodás.
Mi a lélek őrülete?
A pszichológiai zavar, szaknyelven, azaz a szellem bűnéből fakadó negatív érzelmek. Harag, neheztelés, szomorúság, magány, keserűség, megbánás, elégedetlenség, félelem, aggódás, türelmetlenség és így tovább. Mindezek a lelki zavarok, a rossz érzelmek abból fakadnak, hogy az éberségünket elvesztettük, és nem értjük, nem látjuk, nem tudjuk, mi van.
A test betegsége az, amit mindenki ismer, itt csak annyit kell hozzátenni, hogy a lélek őrülete, azaz a negatív érzelmek következménye.

A betegség tehát egy olyan jelzőrendszer, ami azt mutatja meg, hogy hol van zavar a lelkünkben és a szellemünkben. Ilyen szempontból mindjárt látjuk a modern orvoslás visszásságát. Ha például az autóban kigyullad a hibás fékrendszert jelző lámpa, akkor bizony érdemesebb a féket megjavítani, mint azt a jelzőlámpát egyszerűen kidobni, hogy többet ne világítson - és sajnos a mai orvoslás sok esetben éppen ezt teszi. A lámpa kidobása tüneti kezelés, de sajnos a rossz fékek megmaradnak, s adott esetben a halálunkat is okozhatják.
A böjt kérdésében tehát az orvostudomány az utolsó, akit meg kell kérdezni. Sokkal jobb, ha olyan embereket kérdezünk, akik értenek hozzá, már böjtöltek, sőt, a böjt rendszeres az életvitelükben.
Az első és legfontosabb dolog ugyanis a bizalom: bízok a testemben, hogy tudja, miként tegyen. A testem sokkal többet tud magáról, mint bármelyik külső entitás. Ha valaki összezavarhatja, elronthatja a testem, vagy veszélybe sodorhatja, az én vagyok.
A bizalom az, hogy semmi sem történhet, és nem történik semmi, aminek nincs szellemi alapja. A test ugyanis a szellemi irányítás alatt áll, a szellem élteti, a szellem materializálódása, nem egy önálló gép.
A böjt gyakorlatilag szellemi edzés, amelyet azzal érünk el, hogy nem foglalkozunk táplálkozással. A szervezet sem kell foglalkozzon a napi szokásos táplálékkal, a lélek is lenyugszik, a szellem éberebb lesz, és így indul útnak a gyógyulás.
Az, aki a böjtöt fölöslegesnek tartja, sőt veszélyesnek, az nem ismeri a szellemet. Misztériumra érzéketlen, ahogy Hamvas kifejezte.
Több tízezer évig az emberiség megvolt modern orvostudomány nélkül is. Az, hogy most az élethossz megnövekedett, meg kevesebb újszülött leli halálát, egyrészt nem is biztos, hogy igaz, másrészt csak arra való, hogy az ember genetikáját felhígítsa, és a túlélési esélyeit rontsa. Ha nem létezne, vagy hirtelen megszűnne ez a modern civilizáció, az emberiség nagy százaléka lelné halálát.

A testben való bizalom azt jelenti, hogy nem hiszek a véletlen betegségekben. Mindennek szellemi oka van, és az okokat meg kell keresni, fel kell oldani a belső konfliktusokat.

A böjt elsősorban szellemi gyakorlat. Kiszállunk a megszokott körből, hogy éberséget szerezzünk. A fizikai hatásai másodlagosak, még akkor is, ha nem elhanyagolhatóak. Szellemi gyakorlat az, hogy leszállok a mókuskerékről.

A cigi problematikája

Persze ha cigizek, semmi gond vele, de tudom, hogy nem kellene. Épp most.
Csak ülök, és nyugtalan vagyok, valamit kellene csinálni. Mint aki unatkozik, pedig mégsem unalom, inkább amolyan “na valamit csináljunk”. És a legkézenfekvőbb persze a cigi: egyet cigizzünk, s máris csinálunk valamit. Mintha folyamatosan kellene tevékenykedni.
A Bak a hatos házban van, ott a Mars és a felszálló. A Bak épp a betegségek és tevékenység (munka) háza. Lehet a hatos házat vittem túlzásba, s nem vonultam vissza, amikor kellett volna. Nem fordultam befele, nem meditáltam, nem ültem “tétlenül”. S ha tétlenül ültem volna, akkor is tévét néztem, vagy más videókat keresgéltem. Olvasás helyett. Le kellene nyugodni végre. Nincs semmi vész.

Hogy kiderüljenek a dolgok, a böjtöt meg kell csinálni. Csak az első 3 nap nehéz, vagy négy, utána az ember a böjt vágányába kerül, és bármeddig csinálhatja. Onnan már a szabadság következik. Lehet hét, tíz, vagy több napig is, ahogy érzi az ember.
A séta esik a legjobban. Otthonülés helyett lehet jobb lesz.
Szóval, ma, az első nap, ezt mondhatom: zaj a fejemben, tétovázás, megalkuvás, korrupcióra való hajlam, önigazolás, kiutak keresése. Pedig nincs kiút, csak be-út.
(Milyen érdekes, hogy a helyesírás javító a kiutat ismeri, de a be-utat nem. Jellemző a mai társadalmunkra és extra-civilizált hozzáállásunkra.)
Tehát ma: még több ráhangolódás. Készüljünk a holnapra.

A mai nap egyik észrevehető tünete a gyors hangulatváltozás. Egyik percben jaj de jó, hogy böjtöklök, másik percben jaj de rossz. Vidámság és bánat. Mint a depresszióban. Bár leírták böjtkor a depressziót, ha az ilyen, akkor ez az.
A böjt ugyanis egy kis halál. El kell engedni az ételt, az élvezeteket, a megszokást, a rutint. Mintha meghalnánk.
Az újjászületés feltétele a halál.
A halál elkerülhetetlen.
Aki elkerüli a halált, az az újjászületést kerüli el.
Én újra akarok születni.
Ezért vállalom a halált. Menjen minden, aminek mennie kell. Viszlát étel, viszlát édesség, fagyi, csoki, viszlát kávé, viszlát cigi, viszlát munka. Viszlát viszlát.
Belenyugszom, hogy a mai nap felemásra sikeredett, mert cigiztem és kávéztam. Nincs ezen mit túllihegni már. Idegeskedni meg bánkódni végképp fölösleges. Az csak a zajt növeli. Inkább engedjük el. Meghalni nehéz, foggal körömmel kapaszkodik az ember a fix dolgokban. A fix reggeli kávéban, a fix cigikben, s sokan a fix reggeliben, ebédben, ebéd utáni desszertben, vacsorában. Nekem ezek az utóbbiak egyelőre nem jelentenek gondot, de gondolom csak azért, mert elnyomja őket a cigi-kávé gondja.

Amúgy halál után senkinek nem zúg a füle, nem görcsöl a bele s nem fáj a feje. Remélem érthető.

Az ember élete folyamatosan fix pontokra épül, és a legnagyobb traumák az ember életében a fix pontok elvesztése. Például egy munkahely elvesztése, egy válás, egy betegség. A munka, a házasság, ezek nagyobb fix pontok, de van sok kicsi: az étkezés ritmusa, a szokások, minden olyan ismétlődő, akár mindennapos tevékenység, ami fixnek mondható.
A halál neheze épp ezeknek a fix pontoknak az elhagyása. Elvesztése. Mert ugye mi más lenne a halál, mint az összes fix pont eltávozása. Ezért fájdalmas, ugyanakkor ezért felszabadító.
A böjt kis halál, és mi más kell a halálhoz, mint a fix pontok tudatos elengedése.
Minden, ami az embert idegesíti, fix pontokkal kapcsolatos.
Nem cigizhetek, jaj jaj.
Nem ihatok reggeli kávét, pedig minden reggel ezzel indult a napom.
Fix pont hátán fix pont.
A betegség olyasmi, ami egyszerre kellemetlen és ijesztő. Kellemetlen maga a tünetek miatt, de ennél erősebb az a félelem, ami a fix pont elvesztésének gondolata. Az ember csak bírná mondjuk a fájdalmat, de a fájdalom miatt nem tudja a fix pontjait élni, egyrészt, másrészt megijed, hogy a fix pontokat örökre elveszítheti. Hamar bevesz tehát egy gyógyszert, ami a tünetet enyhíti, és így a félelem is alábbhagy. Lám, mégsem veszett el a drága fixpontom.
De amint írtam, újjászületni, megújulni nem lehet halál nélkül.
A nyár lassan elvonul, a levelek megsárgulnak, majd lehullnak. Enélkül tavasszal nem újulna meg a természet.
Nem tudom, felmerül a kérdés, hogy vajon ami előtt a Földre születünk,a túlvilágon is így kapaszkodunk valamiféle fix pontokba? Vagy ott ilyen egyáltalán nincs, és azért fájdalmas megszületni, mert fix pontok közé kell jönni?

Bízok a testemben és a szellememben, elengedem a fix pontokat. Még a fix pontok elengedésének fixáltságát is elengedem. Jöjjön aminek jönnie kell. Legyen meg a Te akaratod.

Második nap

Ma reggel jól ébredtem, jól vagyok, éhes nem vagyok. A tegnap este voltam kissé éhes, főleg amikor megéreztem a kaja illatát, de elhanyagolható éhség volt. Az éjszaka jól aludtam, álmokra nem emlékszem. Reggel fél hét körül ébredtem, hétkor keltem.
Vizet ittam, beöntést csináltam kamilla teával.

Gondoltam egy keveset dolgozok, de nem igazán van hangulatom rá. Nekifogtam, aztán nem volt kedvem. Úgy látszik, most nem kell dolgozni, inkább sétára vágyok. A séta alatt a cigit sem kívánom, s nem is jár az eszem hülyeségeken.

Három napot böjtölök? Vagy többet? Semmi fix pont. Ahogy jól esik, persze nem úgy, hogy most hirtelen megszakítjuk pillanatnyi hangulatban. Az ilyen pillanatnyi hangulat azonnal elmúlik, ahogy megszakítottuk a böjtöt, és bánni fogjuk.
Soha ne engedj a pillanatnyi hangulatnak.
Mindig meg kell várni a következő hangulatot, mert az általában az ellenkezőjét mondja. A megtisztulási folyamatnak része a hangulati ingadozás, ezért azt nem kell figyelembe venni, csak hagyni kell, hogy hadd változzon és ingadozzon.

A Szaturnuszi probléma az idő probléma. A munkám során is megfigyeltem, hogy vannak napok, sőt hetek, amikor nincs kedvem semmit tenni, semmi megerőltetőt vagy unalmasat, ilyenkor hanyagolni szoktam a munkát. Ezt követik olyan időszakok, amikor a munka felgyűl, és többet kell dolgozzak naponta, mint amennyit szeretnék. Ez köttetésben van a cigizéssel is. Például valamit tenni kellene, s helyette rágyújtok. Vagy épp nem tudom mit is tegyek s akkor rágyújtok. Ez különösen nehéznek tűnik a böjt idején, mert dolgozni nincs kedvem, nincs mivel elfoglaljam magam, nincs semmi ötletem a tevékenységet illetően.
Az előre eltervezett életvitel sajnos nem működik ugyanabban a környezetben.

Valószínűleg a következő böjtöt - amit érdemes szellemi megfontolásból is tavaszra időzíteni - úgy kell megtervezni, hogy ne a megszokott ritmust kelljen követni. Ez nehezíti a fix pontok elhagyását, azaz a halált. Minden kis dolog egy fix pont, vagy fix pont emlékeztetője. Például simán ki kell venni 2 hét szabadságot, mert 7 nap böjthöz legalább 3 - 4 nap visszaállás kell. És ezt rendszeressé lehet tenni minden tavasszal.
Mondjuk március, vagy április során, már előre lehet úgy tervezni a munkát, hogy arra az időre semmi se legyen határidős felvállalva, és nyugodtan lehessen 2 hetet szabadságolni.
A legideálisabb persze az volna, ha környezetet lehetne változtatni, elvonulni valahova házba.

Igen, a depresszió és a cigizés összefüggése. Vannak esetek, amikor például egyedül vagyok, s elönt a depresszió, és olyankor eszembe jut egy jó kávé s egy cigi, s az szünteti.
Ez a depresszív érzés furcsa, amolyan minden hiába meg unalom meg gyomorzsibbadás. Tehetetlenség. Magány.
Mindez általában rövid ideig tart, és valamilyen külső vagy belső hatásra megszűnik. hasonló érzés ahhoz, mint amikor a cigizést abba akarod hagyni, s hamar az utolsó szál cigi után bizsergést érzel a gyomrodba, szédülsz, nyugtalan leszel, és türelmetlen, szeretnéd hogy egyszerre évek szálljanak el, de a percek is alig telnek.
Olyankor semmi ötleted nincs, amivel lefoglalnád magad, elterelnéd a figyelmet, és a figyelem, mint egy csökönyös szamár, a depressziódat figyeli, és örvénylik bele.
És ilyenkor ráveszed magad, hogy majd máskor mondasz le a cigiről, s ez az ötlet és gondolat szemvillantás alatt szünteti meg a depresszív érzést. Szinte átesel a másik oldalra, s ujjongasz örömödben.

A szervezetem most kezd átállni a böjtölésre. Gyengének érzem magam, inkább feküdnék, közbe ráz a hideg, enyhén szédülök. A fejem tompán fáj. A cigit sem kívánom már annyira.

Harmadik nap

A tegnap két órától beállt a böjtkrízis. Gyengének és betegnek éreztem magam, mint aki kemény influenzát kapott. Legszívesebben csak feküdtem.
Az este korán lefeküdtem, még kilenc óra sem volt. Aránylag jól aludtam, reggel hét előtt ébredtem.
A rossz közérzet reggel még ott volt, alig tudtam megmozdulni, fájdalmas volt minden lépés. A harmadik emeletre felmenni olyan volt, mint megmászni egy hegyet.

A tegnap délutántól beindultak a méregtelenítési folyamatok. A szám keserű lett, a víz keserű, olyan, mintha gyógyszert kortyolnék. Igen kevés cigit szívtam azóta, és azokat sem vettem le, nem kívántam a nikotint a tüdőmben és a véremben. A fejem még tompán “érződik”, az izmaim is gyengék.
Ma tíz óra után, inkább 11 órakor kezdett enyhülni ez az influenza-szerű tünet. Annyira, hogy kedvet kaptam bejönni az irodába, és apró dolgokat megcsinálni, meg írni.
Az jutott eszembe erről, hogy ez egy önként vállalt szenvedés. Szenvedés a megtisztulásért, a gyógyulásért. Azt mondják, aki rendszeresen böjtöl, annak nem jelentkeznek, vagy csak nagyon enyhék ezek az átmeneti tünetek. Persze attól is függ ezek intenzitása, hogy mennyi mérget kell kiüríteni, milyen életmódot élt az ember előtte. Egy nem cigiző, nem kávézó, vegán életmóddal élő valószínűleg kevésbé szenvedi meg. Ezért azt tanácsolják, hogy a böjt előtti nap, vagy napok, legyenek amolyan “rávezetők”, azaz böjt előtt már kezdjük el a méregtelenítést azáltal, hogy legalább nem viszünk be több mérget. A tavaszra tervezett böjt előtt szeretnék én is ráhangolódni. Mindenesetre minimum két hét szabadság kell, a 7 napos böjthöz.
Az első böjtnap még akár dolgozni is lehet, az nem annyira megterhelő. Főleg nekem, aki normális napokon sem eszik délután egy-két óráig, sokszor négyig. Így mondjuk el lehet kezdeni a böjtöt egy pénteki nap, szombat-vasárnap átesni a krízisen, s hétfőtől jöhet a hosszú böjt (negyedik naptól arrafelé).
A három napos böjt elindítja a szervezet tisztító erejét és gyógyító munkáját, aminek az ember jó hasznát veszi, az ennél hosszabb böjt nem nehezebb, tehát nyugodtan be lehet tervezni. A rosszullét, éhség és más problémák általában az első három nap lezajlanak.

Mostanra szinte teljesen helyrejöttem. Hamarosan itt a breakfast - a böjt megtörése.
Böjtölési ciklusok:

24 órás (este nyolctól este nyolcig például)
36 órás (egy teljes napig tart, csak másnap reggel kell enni)
3 napos (harmadik nap estig)
7 - 10 napos

A 24 illetve 36 órás böjt során szinte semmi nem történik. Megpihen a szervezet, és gyakorlatnak is nagyszerű. A 3 napos esetén beindul az öntisztítás, méregtelenítés, ettől van az ember rosszul a második nap vége fele. Ez a harmadik nap végére ér véget, ekkor áll át a szervezet a ketózisra, azaz a zsírok elégetésére. A ketózis egy természetes anyagcsere folyamat, például a téli álmot alvó medve is ketózissal alussza át a telet. létezik ún, keton-diéta is.
Aki rendszeresen böjtöl, annak a szervezete megtanulja a ketózisba való áttérést, és az átállás nem lesz annyira fájdalmas.
A 3 napnál hosszabb böjt tulajdonképpen e ketózis állapotának “kiélvezése”.

Itt meg kell említenünk, hogy a böjt igazából vízböjt, azaz csakis vizet ihatunk. Teljesen más a lékúra, ugyanis a gyümölcslevekkel szénhidrátot viszünk be a szervezetbe, és így a ketózis állapotához nem jutunk el. Az ilyen léböjt egészségileg hasznos lehet, és jó szellemi gyakorlat, viszont legtöbb esetben sima önkínzás.
Szerintem vízböjtöt a következők szerint érdemes csinálni:

2-3 havonta egyszer egy 36 órást
évente egyszer legalább egy 3, de inkább 7 napost
Én máris a jövő tavaszra eltervezem a 7 napos böjtöt.

Böjt utáni első nap

A böjt arra való, hogy az ember köszönőviszonyba kerüljön a testével. Máskor csak abban az esetben jut eszünkbe a testünk, amikor az már kiált a tüneteken keresztül.
Bizonyos betegségeknél hasznos lehet egy orvos tanácsát kikérni, viszont figyeljünk arra, hogy tényleg olyan orvost válasszunk, akinek célja a gyógyítás, nem pedig orvosnak álcázott gyógyszerügynök. A gyógyszerügynök ugyanis alapból azt fogja mondani, hogy a böjt veszélyes, és inkább egyél ilyen meg olyan gyógyszert.
Egészséges, vagy nem extrém betegségben szenvedőknél elég az, ha az ember tudatos, és figyel minden jelre. A test pontosan megmondja, mi zajlik benne, és nem kell ezen jelek értelmezésére külső segítség.
Fontos megjegyezni, hogy a böjt legfontosabb eleme a tudatosság. Miért csinálom, mit tanulok.

A három napos böjt után a visszaállás nem okoz különösebb gondot. Persze tartózkodjunk a “nehéz”, azaz nehezen emészthető ételektől, ne kezdjük egyből flekkennel vagy paszuly-levessel. Sokan, akik sikeresen végigvittek egy böjtöt, meg szeretnék ünnepelni valami nagy reggelivel, de az igazság az, hogy három nap után az ember nem kívánja az ilyen nagy reggeliket. Ha a böjt hosszabb, akkor már semmit sem kíván, hisz az éhség teljesen elmúlik, és tudatosan kell visszaállni az étkezésre (mondhatnánk, hogy előre “rá kell magunk kényszeríteni” az evésre).

Összefoglalás

A három napos böjt tapasztalatai hasznosak voltak. Úgy szellemileg, mint testileg. Gyakorlatilag az éhséggel nem volt problémám, bár éhes voltam, főleg a második nap, de nem annyira, hogy nagyon zavarjon. Egy-két korty víz enyhítette az éhséget. Nagyobb kísértés volt a cigi meg a kávé, de ezeket a második naptól már kevésbé kívántam, a kávé kihagyása nem is jelentett gondot. A cigit keserűnek éreztem, így kedvem nem volt hozza, automatikusan kimaradt. Jellemző volt a hangulatváltozás, az önmagammal való folyamatos küzdelem.
A böjt-krízis a második napon, délkor ért utol. Ez fizikai tünetekkel járó állapot, a test legyengül, különböző tünetek jelentkeznek, ráz a hideg, enyhe fejfájás, kedvetlenség. Annyiban különbözik egy betegségtől, hogy ez tudatosan vállalt állapot, az ember számol vele, hisz tudja, hogy ezen át kell esni. A mérgek kezdenek eltávozni a szervezetből, keserű szájíz, rossz lehelet, és sorolhatnám. Olyan, mintha lázad lenne, de a láz ritka, nem jellemző a böjtölésnél.
Ez a krízis a harmadik nap délben szűnt meg. Bár délelőtt még elég rosszul éreztem magam, dél körül egyszerre, órák alatt tűntek el ezek a tünetek. A szédülés elmúlt, a fejem tiszta lett, ismét erőre kaptam, az izmaim fájdalma alábbhagyott, a számban a keserű érzés megszűnt. A kedvem is javult. Innen tudtam, hogy átállt a testem a böjtre, és más energiákat kezdett hasznosítani. Úgy látszik, három nap kell ahhoz, hogy a test “észrevegye magát”. A szénhidrát alapú energiaforrás megszűnt, így nekifogott a zsírokat égetni. Persze volt néhány óra, amikor összezavarodottságában az izmaimnak szökött neki, azért is jelentkezett az izomgyengeség és fájdalom, mint izomláz vagy influenza esetén.
Ez az átmenet enyhe fogyással járt, körülbelül négy kilót fogytam.
A harmadik nap végére a szellem felfrissül, a kedv visszajön. Aki ezt megtapasztalja, az tudni fogja, hogy a több napos böjt (általában hét - tíz nap) már nem jelent problémát. A szervezet ugyanis beáll a böjti életre. Kinek mennyi zsírja van, addig lehet ezt folytatni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy akár negyven napig is kitart az energia.
Fontos: a böjt nem éhezés. És épp a tudatosságtól nem az. Önként vállalt gyakorlat, ezért minden tünet és történés más megvilágításba kerül.
Nagyszerű gyakorlat arra, hogy az ember önmagát helyretegye, a fix pontjait elhagyja. A saját testével közeli viszonyba kerül, így érezni fogja, mi jó neki és mi nem.
Nem hiába foglalkozik a legtöbb szellemtudomány a böjttel és egyáltalán az étkezéssel, hisz az étkezés az, ami az életünket jobbá teheti vagy elronthatja. Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy rossz emésztés, bélproblémák nem vezetnek éles szellemi gondolatokhoz.
A böjt tanulsága, hogy az éberséghez, látáshoz, friss gondolatokhoz az emésztőrendszer zavarmentes működése szükséges. Bátran ajánlom tehát mindenkinek a böjtölést, hogy megtapasztalja az élet egy másik aspektusát. Azt az oldalát, ami a megszokotton kívül van, és bár ránézésre nehéz és ijesztő, a gyakorlatban nyugodt és tiszta.

Gondolatok