Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Gondolatok a gyermekvállalásról és a barátságról

Olvasási idő: körülbelül 12 perc

A gyermekvállalás egy igen széles körű téma, nem is azzal az igénnyel írom le a gondolataimat, hogy ezt a témát teljes mértékben kielemezzem. Inkább arról szól ez a gondolatmenet, hogy mi jut eszembe így hirtelen a témáról. Mi az, amit tapasztaltam, és milyen következtetésre jutottam. Olvassátok úgy, mint hangos gondolkodás, elmélkedés egy esős esti órában, forró tea mellett.

Gondolatok a gyermekvállalásról és a barátságról

Festmény / rajz: Kálic

A fiatalkori barátságok nagy része megszakad, amikor a barátok családot alapítanak, és gyermekeket vállalnak. Leghamarabb azok a barátok hagyják el a baráti kört, akik nem vállalnak gyermeket.

A jelenség megértéséhez túl kell látni az orvosok által igazolt fizikai okokon. Azok az emberek, akik nem vállalnak gyermeket, bár hosszú ideje együtt vannak, vagy talán házasságot is kötöttek, azok egy belső, gyermek - ellenes vagy élet - ellenes világképpel rendelkeznek. Van, aki ezt nyíltan is felvállalja ("miért vállalnék gyermeket ebben a szar világban"), van aki fizikai okokra hivatkozik ("nem lehet, az orvosok is megmondták"). Az igazság az, hogy indulásból nagyon ritkák a tényleges fizikai okok, ezeket az okokat az emberek fejlesztik ki magukban, hogy igazolást keressenek maguknak. Az eredő a szülőktől örökölt, vagy idejekorán kifejlesztett gyermekellenes világlátás, az a belső ellenállás, ellenszenv, amit az ember a gyermeknemzés ellen felvesz. Ha valaki nem akar gyermeket, akkor sokszor kifejleszti magában a fizikai okokat is, bármennyire hihetetlen, hogy azzal igazolja magát. Ha az orvosok is megmondták, hogy nem lehet gyermeke, akkor meg van nyugodva, a lelkiismerete már nem mardossa.

A létező leggyengébb érv a gyermektelenség mellett az anyagiak. Ezzel az érvvel nem a szegényebb emberek jönnek, hanem épp azok, akik "megengedhetnék maguknak". Ezek az emberek azt hiszik, hogy az anyagiakat birtokolhatják, sőt haláluk után is magukkal cipelhetik. Az öncélú anyagiasság, bármilyen nevet adunk is neki, nem egészséges, sőt hosszú távon megtévesztő, ezért a fejlődésben is csak gátol. Ha közelebbről megnézzük ezeket az embereket, rájövünk, hogy nem csak a leendő gyermekétől, hanem a barátaitól, embertársaitól is sajnálja a betevő falatot. Inkább évekig gyűjti a pénzt, hogy aztán megvegyen egy jó autót, amivel lényegében semmit sem ér. Miért nem?

Gondolkodjunk hosszú távon. Hosszú távon gondolkodni nem azt jelenti, hogy öregkorunkra is félreteszünk egy kis pénzt, amivel majd jól élhetünk. A hosszú táv azt jelenti, hogy túl látunk és túl gondolkodunk életen és halálon. Akár reinkarnáció, akár más lételemzést nézünk, abban egyet kell értenünk, hogy az élet értelme nem szorítkozik a születésünk és halálunk közötti évekre. Ennél sokkal magasabb célok vannak. A legtöbb bölcs és gondolkodó egyetért abban, hogy csak az az enyém, amit egy magasabb cél érdekében odaadtam - éppen azért, mert ez az áldozat egy olyan szellemi, lelki lépést jelent, amit magammal vihetek az idők végezetéig. Ezért az anyagi, a pénz is azért kell, hogy odaadhassam a fejlődésem érdekében - magyarán a fejlődésemre használjam. Ha azzal a pénzel, amit munkámmal megkeresek, a gyermekeimet etetem, sokkal magasabb célt szolgáltam, mintha elkirándultam volna. A gyermeknevelésen keresztül ugyanis sokkal nagyobbat fejlődik az ember, mint az évente a Görög vagy Bolgár tengerparton eltöltött szabadságán keresztül.

Ameddig öncélúan gyűjtöm a pénzem, és csak a jelen élet érdekel, addig semmire sem teszek szert amit magammal vihetek. Hamvas szavaival élve, nem alapítok életművet. A rövidke életemben gyűjtött anyagi javak, és kényelmi eszközök élvezete csak egy átmeneti, pillanatnyi varázslat, kábulat, amiből egyszer mindenki felébred, s ez az ébredés fájdalmas lesz, az biztos!

A baráti körből a gyermektelen párok és személyek elsősorban azért vállnak ki, mert ellenszenvük van a gyermekekkel szemben. Ez az alap. Ez után következnek a kisebb ellentétek, amelyek a közös programok szervezésében merülnek fel: azoknak az embereknek akiknek nincs gyermeke, rugalmasabb lehet az időbeosztásuk, s őket kifejezetten idegesíti az a tény, hogy a gyermekes emberek másképp kell bánjanak az idejükkel. A probléma azonban az, hogy a gyermektelen emberek várnák el a gyermekesektől azt, hogy azok hozzuk alkalmazkodjanak, holott nekik rugalmasabb az idejük. De ha tudjuk, miért nincs gyermeke annak, akinek nincs, akkor ezt is megértjük.

Így rövid időn belül, különböző kifogásokkal és szolidnak látszó érvekkel, a gyermektelen párok kiválnak a baráti társaságból, és hasonszőrű, gyermektelen barátokat keresnek, akikkel, a fölös felgyúlt pénzükkel, kirándulhatnak ahová csak kedvük szottyan. Már jó, hogy nem fogják drága, szórakozásra szánt idejüket azzal tölteni, hogy gyermekes családokhoz igazodnak, és különben sincs kedvük más hitvány kölykei viselkedését eltűrni. 

Körülbelül 10 év alatt kialakul a teljes szakadás a gyermekes és gyermektelen családok között, és legfeljebb a ritkán megejtett, protokoll látogatás marad meg, aminek semmi értelme nincs.

Ha a gyermektelen párok tényleg szeretnének gyermeket, akkor értelemszerűen állandóan gyermekes családokkal barátkoznának, minden idejüket gyermekes barátaik körében töltenék, hogy beszippantsanak egy kicsit abból a hangulatból, amiben sajnos nem lehet részük. A gyakorlat azonban teljesen más, a gyermektelen párok elmenekülnek a gyermekes családoktól, egyrészt mert nem akarnak semmit, aminek a gyermekhez köze van, másrészt látni se bírják a gyermekes családokat, mert azok az ő nagyon jól elrejtett életellenes önzőségére emlékeztetik. Ne emlékeztesse őket semmi semmire, ők csak "élni akarják az életüket", autó, lakás meg külföld.

A paradoxon az, hogy sokszor a gyermektelen emberek "harcolnak" a nemzet megmaradásáért és az összefogásért, holott az illető nemzetnek a szaporítása helyett a fogyasztásában vállaltak szerepet. Bárki legyen is az, aki nagy hazafi, ha nincs gyermeke, onnan kezdve TELJESEN KOMOLYTALAN és hiteltelen. A nagy "magyarkodó" gyermektelen halála után a saját nemzetét minimum 1 személlyel fogyasztotta, de ha párja is volt, kettővel, amiért más négy gyermeket kell felneveljen azért, hogy ezt a hiányt, amit a "nagy magyarkodó" okozott az önzőségével, egyensúlyozni tudja. Bár tudjuk, mindenki tudja, hogy ez a világ kétféle emberekből tevődik össze, a szájhősökből és a cselekvőkből. Jelen társadalmi struktúra egyelőre a szájhősöknek kedvező - azért, mert rövidtávon gondolkodunk. Minket csak az azonnali hatások és eredmények érdekelnek, a hosszútávú következmények már nem.

Állítom, hogy ma igen kevés az igazi barátság. Vannak ivócimborák, meg olyanok, akikkel "jól elfilozofálgatunk", de kevés ember van akinek segítünk, vagy aki segít, ha kell. Ma már a barátság, család, gyermek eszméje fölé emelkedett a pénz, a gazdasági jólét, a szórakozás. Vagyis teljesen felhígítottuk az életünk. Ma sokkal többet ér az, ha megvan a tengerparti kirándulásomra a félretett pénz, mint az, hogy van - e egy igazi barát akivel elmehetnék. A gyermektelen párok inkább elmennek kettesben, vagy kénytelenek rá, mert nincs akivel elmenjenek, aztán azzal az illúzióval jönnek haza, hogy jaj de jó volt a szabadság. Még álmukba sem vallnák be maguknak, hogy alig várták, hazajöjjenek, s visszaálljanak a megszokott körbe, ahol az életről alkotott filozófiájukat tovább terjeszthetik.

Erről minden olyan ember, akinek gyermeke van, tudna mesélni. Mindenkinek volt olyan "nagy" barátja, aki aztán, amikor eljött az ideje, különböző kifogásokat találva egyre ritkábban volt hajlandó a közös programokban.

Igen, a pénz kell, de nem azért kell hogy öncélú szórakozásomat kielégítsem. Aki erre gyűjt, az hiába gyűjt. Aki az anyagiakra hivatkozik, amikor gyermekvállalásról van szó, az hiába gyűjt. Ismerjük az általános érvet: "egyszer legyen meg minden, s utána vállalunk gyermeket". A tapasztalat azonban az, hogy soha nem lesz meg minden. Ez egy olyan kifogás tehát, amire vén korunkig hivatkozhatunk. Még kilencven éves korunkban is hiányzik valami, amiért nem vállalhatunk gyermeket. Szerencsére nem mindenki ül fel a "legyen meg minden" elméletre, mert van, akinek a minden nem anyagiban mérhető, hanem egészen más. "Legyenek meg a feltételek", mondják mások. Miféle feltételek, könyörgöm? Van nemi szervetek, mi más feltétel kell ehhez? Nem azok mondják ezt, akiknek tényleg nincsenek meg a minimális feltételeik sem (azok már a másik végletbe tartoznak, akik segélyekért kuncsorognak a hivatalok ajtajában, hátuknál tíz éhes szájjal). hanem azok, akik havonta több pénzt elszórakoznak, mint amennyi kell akár öt gyermek felneveléséhez. Egy Görög vagy Bolgár nyaralás árából egy évig lehet etetni egy gyermeket. Ja, hogy nem akarunk a nyaralásról lemondani, az más. Ja, hogy azt hisszük, a gyermeknek drága dolgokat kell megvásárolni, mert attól boldog, az is egészen más. Ja, hogy a szórakozásra szánt időnket nem áldozzuk fel, az is egészen más. Az lenne csak a lényeg, hogy legyünk őszinték, s ne átlátszó filozófia mögé bújjunk.

Konklúzióként elmondhatjuk, hogy annak nincs gyermek, aki nem akar - nem vállal, és annak, aki nem vállal gyermeket, azért nem vállal, mert az anyagi javak gyűjtését, a szórakozását, és kényelmét a gyermekvállalás fölé helyezi. Odaadja a többet a kevesebbért.

Könyvjelző