Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Egy cikk, amely a kutyát sem érdekli

Olvasási idő: körülbelül 10 perc

Mert hogy a kutyát sem érdekli, most mind olyan dolgokról fogok írni, ami a kutyát sem érdekli: morálról, felelősségről, hitről, szabadságról, ébredésről, idillről, jóérzésről, rendről, odaadásról, elengedésről. Csak úgy magamnak. Mert van időm, és mi több: mert van kedvem. S mert írni jó.

Egy cikk, amely a kutyát sem érdekli

Rajz / festmény: Kálic

Néha arra gondolok, hogy mennyi jó dolog van az életben, amelyekért meg lehet küzdeni. Amiért érdemes felkelni, és amit pénzért nem lehet megvenni. Ha persze pénzért meg lehetne venni, akkor már mindenki meg akarná venni, nem azért, mert igazából kellene, hanem mert jó vásárolni, és meg kell mutatni. Hála, hogy nem lehet megvenni. Amiért meg kell dolgozni, azt megszerezni nem nagy erény. A fogyasztói társadalom lényege ugyanis az, hogy fogyasszunk. De nem simán csak levegőt, hanem minden mást, ami semmire se jó, de valaki el tudja adni, s annak lesz pénze, hogy fogyasszon, megmutassa, hogy megteheti. A fogyasztás úgy önmagában hülyeség, ezért megvan az igyekezet arra, hogy alátámasszák azt egy egész hitrendszerrel. Apparátus. De nem erről akarok írni. Ezt már százszor leírtam, s a kutyát sem érdekelte.

Amiről írni akarok, az a kutyát sem érdekli, ezért csakis saját magamnak írom, mintegy gyakorlat és meditáció gyanánt. Mert írni jó.

morál

Az igazi morál a szabadság, mondja Hamvas. Az élet élése egy felsőbb értelmi fokon, ami jóval fölötte van a fogyasztói státuson. Amikor a szellem több, sőt, primordiális. A morál bázisáról letekintve egy csomó dolog haszontalan, vicces. Sokszor elkeserítő. De mindenképp értelmetlen. Lestrapált úri-emberség. Isteni logika nélküli. Gemütlich. A szellemre érzéketlen élet a létezés egy lefokozott változata. Alvó mód, amelyben az ember a kapacitásának tíz százalékát használja. Standby állapot. Várakozás valamire, ami csak emlék, de ami meglehetne. Az igényes, felfokozott létre. A morál az az állapot, amelyben önmagam vagyok, de ugyanakkor önmagam tudatában vagyok, sőt, ezért maximális felelősséget vállalok. Az én - érzés, ami nem a kicsi én, hanem a nagy, a szellemi, a teljes. A kör. Az az én, amelyik nincs lekorlátozva az életem néhány évtizedére. Az az én, amely az Isten énje is, az egység. Morálban élni önmagában örök és végtelen. Felette van mindenféle életnek. A morál az éberség megvalósítása a gyakorlatban, egyszersmind univerzális orientáció és transzparens egzisztencia. Az igazi morál: a szabadság.

felelősség

Vagyok, aki vagyok. Vagyok, s ebben az összes felelősség felvállalásának igénye benne van. Akinek nincs felelőssége, az nincs. Aki nincs (jelen), az lényegtelen. Aki másra mutat, vagy máshoz szalad, az még nem érti. A felelősség az, amit fel kell vállalni ahhoz, hogy a küszöb őre beengedjen a spirituális valóságba, a magasabb tudatosságba, a létbe. Vigyázat, ál-alakzatok vannak: hamis felelősség vállalások. Szigorúan meg kell különböztetni az igazi felelősséget a hamistól. A megkülönböztetés képessége. Felelősek vagyunk azért, amit felközvetítünk a tapasztalatainkon, gondolatainkon és szavainkon keresztül. A teremtésért vagyunk felelősek. Senki se szidja a világot, miután beszállt annak megteremtésébe. Amit gondolsz, az vagy. Amit mondasz, az is vagy. Amit teszel, főleg az vagy. De amiért felelősséget vállalsz, az vagy igazán.

hit

Ami hűség, mely  hegyeket mozgatna meg, ha már akkora lenne, mint egy mustármag. Egyelőre mai technikai felkészültségünkkel a mérete nem kimutatható. Hinni azt jelenti, látni. Mit látni? Látni az igazságot. Nem vélemény, nem világnézet, nem okoskodás, nem tananyag. Nem is kell lediplomázni. Amiről papír kell, az nem fontos. Engem a lényeg érdekel, amelyet önmagamban felfedezhetek, és amely felemel. Amiről papír van, az fogyasztói státusnak kitűnő. Van papírom róla. Van papír születésről, házasságról, halálról. Hitről, szeretetről és morálról nincs. Mindez rám van bízva. Végül is, ahogy mondják, nem az a fontos, amit elértél, hanem amivé lettél, miközben elérted. Logikából és lexikális tudásból le lehet diplomázni, szeretetből és hitből aligha. Iskola, egyetem? Az apparátus működéséről, és az ideális fogyasztás megtanításáról szólnak. Valószínűleg minél több a diplomája van valakinek, annál kevésbé volt ideje hinni és szeretni. Nem biztos, de lehet. Mert az vagyok, amire a figyelmemet összpontosítom.

szabadság

A szellem szabad lehet, ha nincs bezárva szűkös logikánkba. Az apparátus rabbá teszi, láncra veri. Önmagunk szabadságának a gondolkodásunk, világnézetünk, okoskodásunk a megrontója. És persze a hibás szabadság tudatunk. Amelyben a küszöb őrét ki akarjuk játszani. És összefogunk a bennünk élő ördögökkel, hogy bármit megtehessünk, s hatalmasak legyünk. Ez az a hely, ahol a gyenge legyőzi az erőset: mert aki odaadja az életét (a létezésnek), az legyőzhetetlen. A csillag addig szabad, amíg a saját pályáján kering, ha letér a pályáról, örök rabságba kerül. Mert az élet így van megszerkesztve. Csak az a tied, amit odaadsz. A szabadságot is csak úgy kaphatod meg, ha odaadod. Felelősség nélkül szabadság nem létezik, de a felelősség minél nagyobb, annál nagyobb a szabadság.

ébredés

Egyszer fel kell ébredni az álmunkból, és megpillantani a fényt. Beszívni a tudást, és ragyogni. Arany öntudatot kovácsolni, ahogy az Alkimisták tették, vagy tehették volna, megvalósítani a status absolutust. Az ébredés az, amikor feleszmélünk fogyasztói mivoltunkból. Meglátunk, megérzünk valamit, ami nem a fogyasztó. Akkor hirtelen átértékeljük a pénzt, a hatalmat, a biztonságot, és látjuk: a biztonság nem biztonság, a hatalom nem hatalom. Amit fogunk, az elillan. Amit vártunk, az eltűnik. Eloszlik a képzet, miszerint az anyagi javakkal boldogulhatunk. A helyére kerül minden. Sok a meghívott, kevés a kiválasztott: azok, akik felébrednek.

idill

Létezik az életnek egy felsőbb állapota, az idill. Igazi életérzés. Ha ez nincs, kell a pótlék, az élvezet, a műanyag. Az idill, amikor a dolgok a helyükre kerülnek: rend van. De nem a külső dolgok, azok is, de főképp a belsők. A gondolatok hirtelen a látáshoz alkalmazkodnak, de a szó a gondolathoz, és a tett a szóhoz. Megszületik a gondolat, szó és tett egysége. Az idill. Most még nincs idill, mert szerepek vannak, amelyeket el kell játszani, dogmák vannak, amelyeknek meg kell felelni, szokások vannak, elvárások vannak. Így romlik a minőség, amikor - Hamvas szavaival élve - az ágy nem ágy többé, csak fekhely. És az ételnek is több köze van a kalóriához, a vitaminokhoz és a fehérjékhez, mint az élethez.

rend

Amikor a dolgok a helyükön vannak. Ami nincs a helyén, az szemét. A helyén van az, ami törvényes helyzetben van, legyen kő, fű, ember. Törvényes helye az embernek: van. Aki nincs a helyén, az törvényen kívüli. Hol a helye az embernek? Az ember helye a status absolutusban, Istenben van. Ami ezen kívül van, az lényegtelen.

odaadás

Amit megszereztem, odaadom. Mert a létezés lényege ez. Odaadom azt, amit többnek hittem, de kevesebb. De főleg önmagam adom oda. Áldozat. De nem hamis áldozat, hanem a fölösleges képek és gondolatok és elméletek feláldozása, a szabadság oltárán. A valóságban fordítva van: a kettőt kell odaadni az egyért, nem fordítva. Mert az egy több. Sőt, az minden. Nem elosztok, egyesítek. Mert minden és mindenki egy, de csak akkor, ha egyszer mindenki külön - külön is valaki. Valakik alkotnak egységet, a senkik nem alakítanak semmit. A matematikai nullásnak ez az egyetlen értelme van: amit nem adok oda, hanem önkényesen magamnak meg akarom tartani, az nulla. Nincs. Se nálam, se máshol.

elengedés

És elengedek mindent, egyszer a sikert és a pénzt, majd az apparátus más ígéreteit, a reményt hogy az apparátust szolgálni érdemes. De elengedem az üdvöt, lemondok minden túlvilági jutalomról. Lemondok majd a lemondásról is, e cikkről is, menjen hát a maga útján, szabadon.

Könyvjelző