Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Az újjászületés szükségessége

Olvasási idő: körülbelül 6 perc

November, a Skorpió hava, az újjászületés ideje. Így mi is megújulunk, új időminőséget hozunk létre, hogy tovább és mélyebben lássunk, hisz újjászületni elsősorban látásban kell, éberségben, majd gondolatban, szóban és tettben. De a látás és a tett elválaszthatatlan, mert aki teszi, látja. És csak azt látja igazán, amit megtesz. A szó és a tett sem választható el, mert a szó teremti a tettet, hisz először vala az ige. Az éberség látás is, gondolat is, szó is és tett is. Az újjászületés ezért nem egy felszínes, egy síkon történő esemény. Az újjászületés teljes fordulás, szellemben, lélekben és testben. Az újjászületés a régi halála, az új születése, a káprázat eloszlása, a fény derengése.

Az újjászületés szükségessége

Festmény / rajz: Kálic

November a Skorpió időminősége. A Skorpiói lételv az igazi megismerés szükségessége a teremtésben. Megismerni azért, hogy éberebbé váljunk. A megismerés nem csak könyv és világnézet, mert az igazi megismerés az önmagunk mélységeiből felhozott tartalom. Az újjászületés tehát elsősorban az a bátorság, amellyel önmagunk mélységeibe, poklaiba merülünk, az értelem lámpásával. Fel kell adni a biztonságot és a nyugalmat, hisz ismeretlen területekre kell eveznünk. Ahova senki sem járt, nem járhatott, hisz csak bennünk vannak. A végső igazság felkutatásáról van szó. Mi a végső valóság? Az, amit önmagunkban találunk. De nem csak megtaláljuk, hanem az ugyanakkor megváltoztat, éberségünket felfokozza, egyszerre értjük meg és fogadjuk el, és így kerülünk közelebb az igazi megnyugváshoz. Mert a megismerés megnyugvás, csak a tudatlanság ideges. Ideges, mert zavarja a felfedetlen tartalom, amelyet eltakar, és azért dolgozik, tevékenykedik minden nap, hogy ez a tartalom ki ne derülhessen. A metafizika ezt nevezi az élet megkönnyítésének, amely valójában megnehezíti azt. Az élet lapossá és értelmetlenné válik, ha nincs felkutatva, nincs átvilágítva, mert a burok a tartalomért van. A nagy bátorság azért kell, hogy fel tudjuk vállalni ezt a kalandot, egy lámpással, a sötétben. A hagyomány ezt a műveletet exorciónak nevezi. Azt mondja, ha az ördögöt felhozod a napfényre (a tudás világosságába), elmenekül. Az emberi fejlődés folyamatos exorció, megfordulni, újjászületni annyit tesz, mint igent mondani erre a műveletre.

Az újjászületés feltétele a halál. Azért fél az ember a haláltól, mert nem tud, és nem akar újjászületni. Pedig minden nap, valamiben meg kell halnia: ha egy barátját veszti el, ha a munkáját, vagy csupán lemond egy tervéről. Az első az elengedés képessége: ami nem kell, hadd menjen. Ragaszkodunk elavult dolgainkhoz, mert azok valamikor kellettek és beváltak, és biztonságot jelentenek. Ragaszkodunk szokásokhoz, emberekhez, helyzetekhez, helyekhez. A nagy kérdés tehát az, hogy el tudjuk engedni azt, ami ma már haszontalan? Ami nem szolgálja a szellemünk, a fejlődésünk? Elengedés nélkül nincs újjászületés. Aki sokáig ragaszkodik valamihez, az elveszti azt. Miért? Mert a halál nem kijátszható, nem kikerülhető. Örök élete csak a letisztult szellemnek van. Annak, ami meg nem fogható, be nem zárható, nem konzerválható. Szó van az újjászületés kérdésében az álarcokról is, amelyeket le kell vetnünk. A szerepekről, amelyeket fel kell adnunk. Csak az számít, ami az álarc mögött van. Életünk az az alkímiai művelet, amely láthatóvá teszi azt, ami az álarc mögött van, önmagunk és a létezés számára.

A halál és az élet feszültsége. Az elengedés és a biztonság problémája. Mi lesz ha meghalok? Ha elveszítem? Az ember nem ragaszkodhat a biztonságához, mert az igazi biztonság az elengedésben, a feladásban van. Egy biztos, a halál, mondják. Az igazi biztonság a bizalom, hogy ha elengedem, nem történik semmi rossz, sőt, ezután jobb lesz. De amíg olyan dolgokba kapaszkodok, amelyek biztonságérzetet adnak, de nem visznek előre, addig zárkában vagyok, messze minden lehetőségtől és nyugalomtól. A hamis biztonság csak ál-nyugalom, amit előbb-utóbb csokival vagy alkohollal ki kell egyenlíteni, meg kell fűszerezni, fel kell dobni.

A Tarot Halál kártyáján egy öreg ölében csecsemő. Valami véget ér, valami elkezdődik. A megfordulás, az újjászületés misztériuma ez: elengedni, meghalni, hogy jöhessen az új. Soha, senkinek nem jött be az új, amíg fogta a régit. Csak ritka esetben látszott így, de hosszú távon kiderült, hogy csak az első valamelyik variánsa. Legyen szó munkahelyről, szeretőről, ha példázódni akarunk. Nem. Egyszer a réginek mennie kell. Ideje van a gyásznak, majd az ünnepnek, gyász nélkül nincs ünnep. Ezért téved az, aki azt hiszi, hogy az életet végig lehet bulizni és élvezni. Az nem igazi buli, az nem igazi élvezet, csak kárpótlás és bosszú. Ott a keserű szájíz, a rossz lelkiismeret, a tehetetlenség, a harag. Az igazi buli az éberség bulija, az igazi buli a látás.

A rabság nem fizikai, a rabság az, ami biztonságérzetet ad, amihez ragaszkodunk. Akkor lehetünk szabadok, ha el tudjunk engedni azt, amit el kell engednünk. Le kell mondani az élvezetről, a kényelemről, a biztonságról, hogy igazi nyugalmat nyerjünk. Le kell mondani az életről, sőt az üdvről is. Az újjászületés így teljesedhet ki, és így lesz sejthető az igazi szabadság.

Könyvjelző