Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Az okos tányérról jut eszembe...

Olvasási idő: körülbelül 8 perc

Nemrég láttam a tévében egy olyan tányért, amely különböző szagokat, illatokat bocsájt ki. A használási elve szerint, ha a gyermek nem szereti mondjuk a sárgarépát, akkor az okos tányér beállítható, hogy kolbász illatot sugározzon, megtévesztve ezzel a gyermek agyát. A fejlesztők arra a tudományos tényre alapoztak, hogy a szagérzékelés nagyban befolyásolja az ízlelésünket. Láthattuk a kísérletet például a bekötött szemű kísérleti alannyal, aki nem tudta meghatározni, mit eszik, ha az orrát befogták vagy más illatokat áramoltattak felé. A hagymát rágcsálva simán elhitte, hogy az alma. Az agyunk könnyen megtéveszthető. Erre épül ma sok eljárás, reklám és üzlet. Minderről azonban nekem más jut eszembe. Hogy mit meg nem tesz az ember azért, hogy önmagát becsapja, bele sem gondolva annak spirituális következményeibe.

Az okos tányérról jut eszembe...

Festmény / rajz: Kálic

Az ilyen kis hazugságok már elözönlötték az életünket. Az utóbbi kétezer év, a Halak világhónapja, korszaka, erre épített, a kegyes hazugságokra, az önbecsapásra. Rengeteg példát lehet említeni. A fájdalomcsillapítótól kezdve, amely nem csinál mást, mint becsapja az agyat, hogy az ne tudatosítsa a fájdalmat, el egészen a pszichológiáig. Érvényes a mondás, miszerint elenyészően keveset hazudunk másnak, ahhoz képest, hogy mennyit hazudunk magunknak. Mintha ma már az egész élet színház lenne, ahol a hatás számít, és azon keresztül mérnénk le magunkat, hogy milyen hatást keltünk embertársainkban, a világban.

A probléma megértéséhez a metafizikai hagyományból kell kiindulni, és körül kell vonalazni, hogy mi az ittlétünk lényege és célja. A spirituális hagyomány szerint azért vagyunk itt, hogy éberségre tegyünk szert, azaz minél inkább meglássuk, megértsük és tudatosítsuk a világegyetem működését, a szellem minőségeit. Tapasztalatainkon keresztül fedezzük fel ezeket az erőket, amelyek megismerését egyszersmind továbbközvetítjük az abszolútum fele. Az ember a szellemvilággal finom információs csatornákkal van összekötve, amelyek nagyon érzékenyek minden információra. A világmindenséggel az auránk van kapcsolatban, az auránk pedig a belső elválasztású mirigyeken, az ezek által termelt hormonokon keresztül, a fizikai testünkkel. Minden gondolatunk, cselekedetünk kisugárzik a világba, befolyásolva az egész világot. Nem lehet semmit elrejteni, nem lehet semmit eltitkolni.

A Halak világkorszakot a Halak zodiákus megismerésével érthetjük meg. A Halak az a minőség, amely a kiáradt energiákat és entitásokat egységbe vonja vissza. Az egység nem más, mint annak a ténynek a biztos tudása, hogy minden és mindenki egy. Annak, hogy az abszolútummal egyek vagyunk. Annak, hogy Te és én egyek vagyunk. Természetesen az egység felismeréséhez először az elemeket kell megismerni, mert csak jól elkülönített (definiált) elemek egyesíthetők. Ha az elemek nincsenek elkülönítve, akkor zavaros, hamis egység keletkezik.

A Halak lételv a szeretet lételve is, hisz a szeretet csakis az egység megértésén és a látásán keresztül működhet. Azonban, ahogy mondtam, a megismerésért vagyunk itt, tehát azért, hogy megjavítsuk, felemeljük a lételveket, így hát a Halak lételvet is meg kell értenünk és fel kell emelnünk. Mindaddig leginkább a Halak negatív aspektusaival találkozunk. A hamis egységgel. A hamis egység az egység látszata, a zavar, a homály, a köd, a hazugság, a drog, a szédület, a maya. Az utóbbi kétezer év a szédület jegyében telt el. Hazugságok minden szinten, önszédítések, kábítószerek, alkohol, vallás, hamis egységek.

A mai életünk apró és nagy hazugságokra van felépítve. A reklám, a média, a hírek, mindenki mást mutat, mint aki, többet, vagy kevesebbet. Régen a színészet a világ megértését szolgálta. Ma mind színészkedünk, de nem a világ megértéséért és megmutatásáért, hanem önmagunk elrejtéséért. Azt hisszük, el tudjuk rejteni azt, aki vagyunk. Az igazság azonban nem becsapható, igazi önvalónkat nem rejthetjük el, és minél inkább el akarjuk rejteni, annál inkább látható. Az egyetlen, akit be tudunk csapni, önmagunk vagyunk.

A feladatunk, mint írtam, a helyes és igaz információ közvetítése lenne. A világegyetemnek szüksége van a tapasztalatunkra, hisz nem csak mi, hanem az egész létezés fejlődik általa. Mert minden és mindenki egy. Ehhez egyetlen szükségeltetik csupán, az, hogy igaz információt közvetítsünk. Az igaz információ harmonikusan áramlik a világegyetemben, az auránkban, a hormonális térben, a testünkben. "Az igazság meg fog gyógyítani benneteket."

Az önbecsapásnak a működése áthatja a szellemet, a lelket, a testet. A hamis információ megbolondítja a hormonrendszert, az aurában áramló finom energiákat. Ezért köthető a hormonbetegség a Halak lételvhez. A hormonok hamis információt közvetítenek a testnek, ugyanakkor az aurának, az információ csere megzavarodik. A képzeletünk hazugságokkal telítődik, a testünket hamisan alakítjuk át, kifele hamis információt sugárzunk, ezért hamis információt is kapunk vissza. Az emberek fele sugárzott hamis információ hamis információként verődik vissza, amelytől azonban szenvedünk, de ahelyett, hogy megtisztítanánk ezt a kifele sugárzott minőséget, megpróbáljuk még jobban elrejteni, megmásítani. A hazugság, vagyis a hamis egység ördögi köre ez, amelyben lassan de biztosan szűnik meg az igazi szeretet csírája is, hisz önmagunkat minél inkább elveszítjük, elveszítjük az egységet.

Mindenek előtt az éberség, mondja a hagyomány. Az éberség az információ megtisztítása: többet ne hazudni, főleg magunknak. Abbahagyni a sok önáltatást, érzékszerveink csőbehúzását, a hamis világnézetet. Az éberség az információ igazi mivoltjának látása, felfogása és továbbadása. Azt adom, aki vagyok, amit látok, de mivel a látásom tiszta, tiszta információt adok. Azt adom, ami igaz, és így az egész létezést igazzá teszem. Fényben kell egységet teremteni, nem homályban.

A világ, a létezés az igazságot várja el tőlünk. Mi van benned, körülötted? Ha hazudunk, csakis önmagunk fejlődését korlátozzuk. A kegyes hazugság éppoly ártalmas, mint a nem kegyes hazugság, sőt ártalmasabb. Mert még önmagunkat felmentjük a bűn alól. A hamis egység bűne, a hamis szeretet, a lekenyerezés, a korrupció bűne alól. Bármilyen banális példa is ez az okos tányér, a lényegre rávilágít. Ha a sárgarépát nem szeretjük, akkor az az igazság. Annak megvan a mindenféle oka. De hogy becsapjuk magunkat, elhitessük az agyunkkal, hogy az a sárgarépa valójában kolbász, semmi értelme sincs. Az igazság ettől igazság marad, azonban mi a hazugságot választjuk.

Lényeges megértenünk, hogy a hazugság nem teszi tönkre az igazságot. Meg sem érinti azt. Amit tönkretesz, az mi vagyunk, akik hazudunk, és akik a félhomályban borongunk reményvesztetten. Most itt, a Vízöntő korszak kezdetén, ideje lenne már az igazságot választani. Az igaz gondolatot, az igaz szót és az igaz tettet. Hogy tisztábban lássuk önmagunk, egymást és a világot. És hogy igazán egyek lehessünk, igazán szerethessünk.

Könyvjelző