Cookie consent script
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Az idők vége fele

Olvasási idő: körülbelül 3 perc

Azt mondja a hagyomány, hogy az emberi fejlődés három korszakból áll. A hagyomány az első korszak tudását őrzi, az aranykorét, amikor az ember még közvetlen kapcsolatban volt az égiekkel. Minden tudást egyenes úton kapott, mert ébersége maximális volt.

Ez volt az a korszak, amikor az ember még uralkodott a tárgyak fölött, és a természettel harmóniában élt. Azonban volt egy pont, amikor – nem tudjuk pontosan, hogy miért, és azt sem, hogy mennyi időt tartott – az emberiség szép lassan belesüllyedt a káprázatba, a maya-ba, elvesztette éberségét, elvesztette a kapcsolatát a felsőbb létezéssel, és belépett a történelmi korba.

A történelem korszakát a káprázat, a káosz, a megzavarodottság jellemzi. Az emberek nem tudják, miért vannak itt, hol a helyük, a gondolat-szó-tett egysége megromlott, a szó mágikus ereje elszállt, és az ember elvesztette uralmát a tárgyak felett. Bosszúból kizsákmányolta a természetet, éhes lett és falánk, a vágyait kezdte kergetni a végtelenségig. Megzavarodottságában az elsüllyedést fejlődésnek nevezte, a sötétséget fénynek, és a dolgokat fordítva látta, mint ahogy azok voltak.

A történelmi korszak vége fele közeledünk. Egyre mélyebbre süllyedünk, egyre nagyobb a zavar, a társadalmak kettészakadnak, lassan mindenki kaszton kívüli (csandala) lesz. Az emberek elvesztették az öntudatukat, a személy már semmit sem jelent, a színek elfakultak, szürke tömegeket irányítanak vibráló képernyők segítségével. A civilizációnak nevezett zuhanás itt nem áll meg, egyre mélyebbre megyünk, addig, amíg mélyebbre már nem mehetünk.

Ez az a korszak, ahol nincs emberség, sem morál, csak hamis tudás, meg szaktekintély, a költészet meghalt, helyébe propaganda lépett. Igen, az apokalipszis folyamatosan itt van, mert az apokalipszis nem egy hirtelen bekövetkező világvége, hanem az egész történeti kor: az Istentől és az igazságtól való elhagyatottság kora. A történelmi korban az ember szövetséget kötött a romlással és a sötétséggel, és ezt tudásnak és felvilágosodásnak nevezte el.

Az idők végét járjuk, lassan véget ér a történelmi korszak.

Most minden még kuszább. Semmi sem az, aminek látszik, többnyire minden saját maga fordítottja. Bármi van, az ellenkezője igaz. Alszunk, és álmodjuk a világot, amit igaznak hiszünk.

Amikor aztán elérjük a fekete mélység fenekét, és tovább nem zuhanhatunk, az álarcok lehullanak, és az ember ismét rátalál önmagára. Ez lesz az a pont, amikor az új korszak elkezdődik: a megváltás kora.

A megváltás: a feltámadás, vagy a paradicsom újjászületése. Amikor csak halványan fogunk emlékezni arra, hogy volt egy sötét korszak, amelyben az emberek abban a tudatban éltek, hogy felvilágosultak, azt hitték, hogy mindent tudnak amit tudni érdemes. Egy olyan korszak, amikor igazából nem is voltunk emberek, csak látszatra. Újra lesz morál, meg költészet, és az ember méltó lesz arra, hogy Isten elé állhasson. Akkor majd minden kérdésre lesz válasz, és minden válaszban lesz igazság.

Könyvjelző
z