Kilépés

Az éberség anatómiája

Sokszor beszélünk az éberségről, viszont ennek a szónak a legtöbb ember fejében szinte semmilyen jelentése, és főleg jelentősége nincs. Leggyakrabban a józan paraszti ésszel hozzák analógiába, de az éberség nem az. A józan ész ugyanis nem írja felül a tudatalatti reflexeket, nem írja felül mindazt, amit magunkkal hoztunk, amire neveltek, amit a szüleinktől örököltünk, és amit az életünk folyamán megtanultunk.

Kép forrása: https://cdn.shopify.com

A józan paraszti ész csupán azokra a dolgokra reagál, amelyek az ember számára ismeretlenek, vagy eltérnek a belső tartalomtól, amit az egyén saját normalitásának tekint. Bár a kifejezésben a “paraszti” arra hivatott szolgálni, hogy a józan ész független a tanulástól, iskolázottságtól, tudománytól, műveltségtől, a valóságban ezek a dolgok még is közrejátszanak a józan paraszti ész gyakorlatában.

Az éberség megértésében tudnunk kell azt, hogy az ember által tapasztalt valóság mindig megfelel az ember lelki-szellemi tartalmával. Ezért az a valóság, amelyre a józan paraszti ész hivatkozik, tulajdonképpen az egyén pszichológiáján alapul. Így tehát ez a józan ész csak azt vizsgálja, hogy egy adott információ belefér-e az egyén szellemi valóságába, vagy nem.

Az emberi pszichét a kívülről jövő hatások alakítják, az ember lelki tartalma és a külső hatások közötti konfliktusok és együtt-hatások, a félelmek és a kényelem faktorai. Az ember ugyanis a valóságot a belső konfliktusai és félelmei alapján képezi le, és ezt az egyéni valóságot hívatott szolgálni a józan ész. A pszichét nagyban befolyásolja a mindenkori pszichológiai hadviselés, a médián keresztüli folyamatos kondicionálás, a társadalmi nyomás.

A társadalmi nyomás az egyén abból a félelméből adódik, hogy őt nem fogadják el a társai, és így a közösségen kívül kerül. Ez egyszerre félelem a magánytól és a haláltól, és ebben a félelmében az ember úgy hiszi, meg kell felelnie a közösség elvárásainak ahhoz, hogy életbe maradhasson. A társadalmi nyomás azonban nem csak a félelmek alapján jön létre, hanem kényelmi kérdés is, hisz a közösség fix ideáival szembemenni kényelmetlen, számos konfliktushoz vezet, s végül is ki kell állni és szembe kell menni a megszokásokkal. Az együttérzés egy negatív aspektusa ez, hisz az egyén a közösséggel egy érzelmi síkon mozog. A különböző, manipulált valóságábrázolások egész közösségek érzelmi állapotát befolyásolják, és az egyének egyesével alkalmazkodnak ehhez a tömegérzelemhez. A józan ész ilyenkor jobbnak látja alkalmazkodni a közösséghez, mert a józan ész az életet és az életbemaradást szolgálja, így soha nem tenné ki a gazdáját bizonytalan helyzetekbe. A médián keresztül kapott információk, amelyeket rendszeresen ismételnek, szintén a psziché kondicionálására szolgálnak, és a közösségben egy közös hitet és világnézetet alakítanak ki, amelyhez igyekszik minden egyén alkalmazkodni, akár kényelemből, akár félelemből.

A józan ész tehát a saját valóságunk megvédésére szolgál, és nem az egyetemes igazság szolgálatában áll. És ebben különbözik az éberségtől.

Az éberség az ember azon képessége, amellyel el tud vonatkoztatni a saját valóságától, és így képes olyan összefüggéseket is felismerni, amelyek addig kívül estek a valóságán. Mint minden képesség, az éberség is fejleszthető, tanulható. A józan paraszti ésszel ellentétben nem a saját valóságunk alapján meghozott ítélet, hanem az igazság alapján történő vizsgálat. Itt sokan úgy gondolják, hogy az igazságot senki nem ismerheti meg, ezért az éberség nonszensz ebben a kontextusban. És mivel az igazságot nem tudjuk és nem értjük, így olyan képességet sem tudunk kifejleszteni, ami az igazság alapján áll. Azonban ez nincs így. Éppen azáltal fogjuk az igazságot megérteni, hogy az éberséget kifejlesztjük. A józan paraszti ésszel ellentétben nem önigazolás, hanem igazság-felfedezés történik.

A józan észt könnyű megismerni. Ahol a józan észt emlegetik, megfigyelhető, hogy bár bizonyos kérdésekben eltér a társadalmi normáktól, és erre hivatkozva mondja magáról hogy józan ész, más kérdésekben teljesen egyetért vele. Azokon a pontokon, ahol egyetért vele, megszűnik létezni, és ezért ezeken a pontokon az egyén korrumpálható. Ez egy hamis bizalmi viszony, amely a társadalom tekintélyesebb tagjai fele van táplálva. Az egyén, kényelméből fakadóan, hitelt ad azoknak az embereknek, akik valamilyen társadalmi pozíciót töltenek be, vagy akikre sok más ember hallgat, mert ezzel rövidre zárhat egy kérdést, és nem kell azon gondolkodnia. Ezért a pszichológiai hadviselés során épp a tekintélyeket vonják be, vagy ha nem kapnak erre tettre-kész tekintélyt, akkor kreálnak. Ezek a tekintély-katonák az adott kondicionálásra létrehozott információt sokszor és következetesen ismételgetik, addig, amíg az emberek nagy százalékának saját valóságába beépítik. A legtöbb esetben az egyén nincs tudatában annak, hogy a valóságába "incepció" történt, és észrevétlenül könyveli azt el saját valóságának és végül saját józan paraszti eszének.

A történelem során sok társadalomtudós dolgozott olyan kísérletekkel, amelyek a tömegek manipulációját szolgálták, és ezeket ma is sikeresen alkalmazzák. A józan paraszti ész jegyében történő világnézet nem képes a legtöbb pszichológiai hatást semlegesíteni, mert a közös valóság annyira mélyen be van épülve az emberi elmében, hogy azt már nem lehet átvilágítani csupán saját valóságból kiindulva. Gondoljunk bele, hogy nem csak az iskolában hallottuk a különböző valóságformulákat, és nem csak a tévében, hanem már a szüleink is ezeken nőttek fel és ezek alapján neveltek. Innentől egészen könnyű tömegeket manipulálni, hisz csak azt kell szabályozni, hogy a tudomány milyen tételei legyenek publikusak, és melyek azok, amelyeket el kell hallgatni. Egy tudományos fejlődésben sok tétel megdől, azonban a tömegeknek publikussá tett tételnél ez mit sem számít, tudjuk, hogy számos ma általánosan elfogadott tétel egy megdőlt tétel. Azaz: nem igaz.

Jó abból a tézisből kiindulni, hogy a valóság és az igazság nem azonosak. Az éberség megtanulásának első feltétele épp az, hogy megkérdőjelezzük az összes valóságot, akár a miénk, akár másé.

A hagyományokból tudjuk, hogy az igazságot csakis befele haladva, önismeret útján lehet megtalálni, és az önismereti úton használhatjuk a különböző kívülről kapott információkat. Ki minél közelebb van saját belső tengelyéhez, annál közelebb van az igazsághoz. Ehhez azonban már induláskor le kell rombolnia minden olyan téves nézetet, ami szerint az ember csupán fizikai test, és a psziché csupán az idegrendszer elektromos működésének eredménye. Ha ez így lenne, akkor egyszerre válna értelmetlenné a morál, a lelkiismeret, a hit.

Az éberség azzal az ősbizalommal kezdődik, hogy az életnek célja van, nem véletlen "kreálmányok" vagyunk. Ezen ősbizalom alapján aztán szép lassan feltárható minden igazság, ami alapjában bennünk van. Aki kifele keres, az okosodik, aki befele keres, az bölcsebb lesz.

Ma már tisztán megfigyelhető, hogy az iskolák célja az éberség lefokozása. Mindenféle társadalmi kondicionálást, pszichológiai manipulációt nagy százalékban az “értelmiségiek”, iskolázottak fogadnak el, mintha az iskola egy előkészítő lenne arra, hogy az emberek majd szót fogadjanak a későbbi terelgetésben. A lexikális tudás nem jelent éberséget, sőt, legtöbb esetben nehezíti annak felébresztését. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a lexikális tudás egy olyan információhalmaz birtoklása, ami nem az igazság, hanem a társadalmilag megkívánt valóság jegyében áll. Egy olyan információhalmaz, amelyet tudatosan manipuláltak, és megdőlt tudományos tézisek, tudományos és vallásos dogmák képezik. Ezért mondhatjuk, hogy az ember saját valósága egy beültetett valóság.

A lexikális tudást a szaktekintély lexikális tudása igazolja vissza, a szaktekintély tudását pedig a fizetése. Innen kezdve bármilyen valóság létrehozható és beültethető, ha megvan az anyagi forrás hozzá.

Az éberség tehát az a képesség, amelynek segítségével kiléphetünk e beültetett, ugyanakkor önszántából létrehozott valóságunkon, és meg tudjuk látni a valóságunkon túl létező más valóságokat, ezzel egyidejűleg az igazságot. És itt olyan igazságról van szó, ami kötelez: ha egyszer tudomást szereztél róla, soha nem tudsz már mellette elmenni, és nem az szerint élni.

Az igazság a valóságok fölött áll, és egyetemes. A valóság mindig az egyén, a társadalom, a politika és a gazdaság függvénye. A misztikusok körében oly előszeretettel emlegetett harmadik szem nem más, mint az éberség, a befele-látás.

Aki éber, azt pszichológiai manipulációval, társadalmi nyomással és média-propagandával nem lehet dolgokra rávenni, mert mindig tudatában van a mögöttes okoknak és igazságnak. Ezért az éber embernek nincs “mi lesz, ha” kétsége, csupán a “van” biztonsága. Az éberség egyetemes rend-ismeret. Ezért az éberség szellemi, ezért sokkal közelebb áll a hithez, mint a józan észhez.

A józan ész segít túlélni, az éberség azonban a lét biztonságát adja.

 

Gondolatok