Adatvédelmi infók
"Aki önmagát feladja, sohasem szabadul meg attól, aki mindezt látja. (HB)"

János-Széll István

Gondolatok, esszék, kritikák, elbeszélések

Apokalipszis, aritmológia, entrópia

Olvasási idő: körülbelül 9 perc

Néhány régi gondolat a zuhanásról, az apokalipszisről, a számolásról. A felemelkedés vagy az elbukás esélyeiről. Mert számolnunk kell mindkettővel, és számolnunk kell az egyszeri, megismételhetetlen lehetőséggel: a pillanattal, ami épp most van, amelyben eldöntjük, hogy merre indulunk.

Apokalipszis, aritmológia, entrópia

Festmény / rajz: Kálic

Entrópia

Az embert gyakran hatalmába keríti a tehetetlenség. Olyan, mint amikor a testnek és a léleknek nem lehet parancsolni. Pedig tudja, hogy mozdulni kellene, de nem bír. Benne van egy ördögi körben, forog körbe tehetetlenül. Rossz anyagi helyzete, boldogtalansága, egészségének hiánya vagy rossz kapcsolatai jelzik, hogy nem halad előre. Olyan ez, mint amikor egy hosszú lejtőn ereszkedsz lefele a biciklivel. Tudod, hogy valahol, valamikor van egy szakadék, és ha nem állsz meg, nem fordulsz vissza, bele fogsz esni. Gyakran eszedbe jut, hogy megállj, de mégis valahol jól esik a tehetetlen zuhanás érzése. Az entrópiának engedelmeskedve tovább száguldasz lefele. Terveket szövögetsz, hogy mikor és hogy fogsz megállni. Talán a közelgő erdőnél nem olyan meredek a lejtő, ott majd meg fogsz fordulni. Az erdő egyre közelebb, a lelkesedés egyre nagyobb. Aztán az erdő még sem olyan, mint amilyennek távolról tűnt. A fák gyéren nőnek, elmész mellettük, már bent vagy az erdőben de mégsem vagy benne, várod, hogy egy alkalmas helyet találj a megfordulásra. Aztán elhagyod az erdőt, s várod a következő lehetőséget. A pillanatot, a jelent mindig elszalasztod, várva egy másik jelenre. Életed tehetetlenségében a múlt és a jövő között lebeg. Néha arra gondolsz, hogy mégsem olyan nagy baj, ha beleesel a szakadékba, hisz mi történhetne rosszabb, mint a zuhanás? Csak vége lenne már, gondolod, aztán következő pillanatba fékeznél, de a lábad nem engedelmeskedik. Nem baj, majd összeszeded az erőidet, s megfordulsz. A lehetőséget tolod magad előtt egyre távolabb a jövőbe. A hibás program csak végtelen ciklusát éli a fejedben. Át kellene nézni, de nincs erőd, a hibát meg kellene találni, fel kellene oldani. Talán a legnagyobb bűn engedni az entrópiának. Mindent feladva zuhanni, s élvezni a zuhanást, talán ez az, ami a legveszélyesebb. Néha reménykedsz, hogy elesel, s akkor a sors megállít. Talán valami nagy baj történik, s megfordulhatsz. Nem. Nincs esélyed a halálra.

Aritmológiai feljegyzések

A számokkal való művelet a szellemi hagyomány egyik legfontosabb mozzanata. A szám a teremtés első lépése. Azt is mondhatnánk, "először vala a szám". Az archaikus aritmológia nem matematika. Számokkal nagyon sokat dolgozunk, ha erősségünk, ha nem. Csak gondoljunk ezekre a kifejezéseinkre: Nem számítottam erre s meg erre... Számítottam rá, hogy megtörténik... Nem beszámítható... Nem számoltam vele... Leszámoltam vele... Számomra nagyon is egyértelmű.... s sorolhatnám.
A számrendszerek közül a tízes számrendszerrel dolgozik a hagyomány (nem a matematikai tízes számrendszerrel, itt ugyanis nincs 9 – nél nagyobb szám. A tízes már egyes). Az asztrológia a 12 – ős számrendszert használja, a tarot a 22 – őst. Mindegyik helyes, Hamvas szerint a misztika akkor keletkezik, ha a számrendszereket összevegyítik.
Abból kell kiindulni, hogy a számnak, a hagyomány szerint, elsősorban nem csak mennyiségi értéke, hanem MINŐSÉGI értéke van. A mai matematika ezt a minőséget nem veszi figyelembe, s tudjuk, ahol nincs minőség, csak mennyiség, ott infláció van (lásd a matematika használja a végtelennel való operálást, ami szellemileg nonszensz, ugyanez a helyzet a nullával). Az archaikus tízes számrendszer számai: 1-2-3-4-5-6-7-8-9-1.
Hogy miért dolgozunk CSAK összeadással, és nem kivonással meg szorzással? Azért, mert minden művelet az összeadásból következik. Ha valamit összeadok, ki is vonhatom, vagy ha kétszer adom össze, be is szorozhatom. Valaminek tudom a számát: tudom a nevét. Néven nevezem.

A néven nevezés tényleg egy fontos mozzanat. A tudattalanunk mélyéből csakis úgy tudjuk a felszínre hozni rejtett részeinket, ha megnevezzük. Az "ördögűzés" tulajdonképpen ez a folyamat: tudatunk mélyében lapuló félelmeinknek, vágyainknak nevet adunk, ezzel felszínre hozzuk, s a szellem, a tudás fényével átvilágítjuk, s ezzel ördögi mivoltát megszüntetjük. Az exorció az embernek egy egész életen át tartó tevékenysége, nem egyszeri aktus.
Az asztrológia célja a néven nevezés.

Mivel a világ úgy van felépítve, hogy az igazság, a transzparencia felszabadít, ezért minden legféltettebb kincs csak eltávolít a szabadságtól. Akinek tudni lehet az igazi nevét, az szabad, aki elrejti a nevét, az démoni. Sok olyan tan van, amelyben sok a titkolózás, mert azt mondják, mindenkinek nem szabad a tudást megmondani, mert mások rossz dologra használhatják. A titok, a rejtegetés az exorció ellentéte: nem a titok napfényre hozása, vagyis ördögűzés, hanem a nyilvánvaló dolgok titokba tolása (ördögképzés).

Apokalipszis

Az apokalipszis megértéséhez az általunk elfogadott hármas emberiségtörténet – felosztást vehetjük figyelembe. Ez alapján az első az archaikus kor volt, amelyben az emberek az "istenekkel harmóniában éltek", a paradicsom kora. A második a történelmi kor, amelyben most is vagyunk, s ezt a kort nyugodtan nevezhetjük apokaliptikus kornak is, amit majd a megváltás kora fog követni. A történelmi kor tehát a kereszt korszaka, vagyis a krízisé – a krízis, mely Krisztushoz vezet. A krízis azt jelenti, hogy a harmónia elveszett, és probléma van. Ez tehát az asztrológia kora, mert problémákat, programokat, negatív szellemi folyamatokat idézünk elő és örökítünk tovább. Ezen problémák, szellemi hiányosságok megoldása vezet majd el a megváltás korába, azáltal, hogy az ember új szellemi színvonalon új megértéshez jut.
A folyamatot úgy lehetne ábrázolni, hogy az archaikus korban az ember tudott az összefüggésekről, de a történelmi korban ezt a tudást mellőzte, tapasztalt, s ez által megint csak tudni fog az összefüggésekről, de már sokkal mélyebb – magasabb szinten.
Az apokalipszisen, vagyis a történelmi koron keresztül kell menni. Nem szabad leragadni (az archaikus kornál például, ami már úgy is torz – lásd az indiai hajlandóságot), Jézus is azt mondta, az élet egy híd, menjetek át rajta de rá ne telepedjetek.
Az apokalipszis megértéséhez elengedhetetlen az asztrológia, amelynek szimbólumrendszere a keresztre épül (s mint írtam, a kereszt: krízis, apokalipszis ), lásd az Aszcendens, Deszcendens tengelyek által kirajzolt életút – kereszt, a bolygók szimbóluma (a Föld jele a kereszt, a kör a Napé, a félkör a Holdé): például a Vénusz a kör meg a kereszt (Nap alatt a Föld), a Jupiter félkör alatt a kereszt (Hold alatt a Föld), a Szaturnusz kereszt alatt a félkör (Föld alatt a Hold) és így tovább. Tehát minden a keresztre épül, vagyis a szellemi és a fizikai dimenzió metszéspontjára, mert a szellemet CSAKIS a földön keresztül – a fizikai dimenzión keresztül – lehet "megérlelni", felemelni, visszafordítani a forráshoz.
Az apokalipszis tehát van: és egy lehetőség is, nem csak "csapás": felemelkedsz, vagy elveszel. Ezért nincs a kereszténységben reinkarnáció, mert egyszeri lehetőség van, nem sok ezer. Az apokalipszis lényege az egyszeri, megismételhetetlen lehetőség a felemelkedésre vagy az elbukásra.

Könyvjelző