Nézd, miként apró csillagok
jelzik utadat.
Tudtad, hogy csak fel kell nézned, és minden kiderül?
Engedd hogy megtörténjen veled aminek meg kell történnie,
ne keress kiutakat.

Most a sors asszonyai újrafonják sorsunk szövevényét,
külső démonokat idéznek, mert az ébredésnek meg kell történnie.
Várunk, de a felhők gyülekeznek, és a villámok szétválasztanak, az álarcok lehullanak, a sebek felszakadnak, skorpiók igyekeznek felénk mérgező fullánkjaikkal, hogy elvegyék az utolsó vigaszt amit megszereztél
szétválasztanak, megbélyegeznek, és azt hazudják hogy ez az ami neked jó,

ami neked kell,
amire szükséged van,
rád erőltetik a jólétet és egészséget, mert alszol.
Mond felébredtél már?
Látod a fényt magadban?
Hiába festik szürkére az eget, hiába hazudnak tízezer szenvedést, hiába mondják hogy megúszhatod, hiába a propaganda.

Te vagy önmagad mestere, vezére, apja, anyja, gyermeke,
vezesd hát ki magad a fényre
és vidd magaddal barátaidat.
Hogy egyszer önfeledten üljetek az egység asztalához, és együtt érezzétek a végtelent.
Találd meg újra azt a bizalmat, amit mindig is éreztél
amikor átölelt a meleg természet, és a fák halkan sugdolóztak.

Felejts el mindent, amit megtanultál,
felejts el mindent, amit hittél,
engedd el parányi életed félelmeit,
engedd el a holnapért érzett aggodalmat.

Légy önmagad, aki nem magáért, a mindenségért teszi meg lépéseit, mert tudja, hogy csak az igaz, ami örök, és csak az fontos, ami felemel.