Kilépés

Alternatív

Nem csak média van alternatív, hanem tudomány is. Erre már a kilencvenes években rájöttem, amikor a táplálkozás tudománya terén keresgéltem, kutattam. Akkor figyeltem fel először arra, hogy a hivatalos narratíván kívül léteznek más tudományos tanulmányok, sok esetben igen komolyak, amelyek valamilyen okból nem kerülnek be a fősodrásba. Akkoriban nehezebb volt ezeket az alternatívákat megtalálni, de akkor sem volt lehetetlen, csupán azon múlott, hogy az embert érdekli-e az alternatív kutatás.

A táplálkozás terén igen sok olyan kutatással, tanulmánnyal találkozhattam, amit nem tanítanak az egyetemen, nem írnak róla a médiában, nem mondják a tévében. Hamar világossá vált, hogy ennek gazdasági és politikai okai vannak, s mint később rájöttem, a fősodrású tudomány mindig az, amely épp megfelel az aktuális politikai és gazdasági érdekeknek. Az orvosi, vagy más tudományi egyetemekre csak azok a kutatások és felfedezések kerültek be, amelyek kiszolgáltak valamilyen érdeket. És ha ezek a tézisek utólag megbuktak, akkor sem kerültek ki a narratívából, legalábbis amíg még szolgálni tudták az érdekeket. Megértettem, hogy a tudomány sokkal több annál, mint amivel az átlag ember találkozhat, vagy amit szakemberek mondanak.

Ezért nagyon gyorsan meg tudtam különböztetni kétféle “szakembert”, az egyik, aki mélyre ásott, kutatott, ismerte az alternatív nézőpontokat, tudós volt, a másik csak a hivatalos narratívát ismerte, így csak szakember volt. Nem sokan tudják, de az a tudós, aki az alternatív kutatásokkal is tisztában van, sokkal gazdagabb: sokkal többet lát, jobb döntéseket tud hozni.

Nem csak a táplálkozás terén, hanem az orvostudományban is megfigyelhető volt a jelenség: volt az a típusú orvos, aki a medicina alternatíváit is ismerte (és most nem természetgyógyászatra gondolok, hanem olyan kutatásokra és eredményekre, amit nem tanítottak az orvosi egyetemen), és volt az a típusú orvos, aki csak azzal volt, amit az egyetemen megtanult. Óhatatlanul a második típus rövid időn belül gyógyszerügynök lett, vagy ténylegesen, vagy akaratán kívül. E két orvostípus hozzáállása is teljesen különbözött: az egyiknek minden beteg külön esetet képezett, a másiknak minden beteg egyforma volt.

Az alternatív tudományok ismeretének hiánya bizonyos területeken óriási probléma. Így a gyógyászatban, orvostudományban okoz igen nagy hátrányokat, félrekezeléseket, túlkapásokat. Ahhoz, hogy az orvosnak esélye se legyen utánanézni dolgoknak, kitalálták a protokollokat, amelyeket aztán, csak mint egy robot, követni kellett. A protokoll az orvost megóvja – nem csak a felelősség vállalástól – hanem a gondolkodástól is. Ahogy telik az idő, egyre kevesebb az igazi orvos, akinek a gyógyítás szenvedélye, és egyre több a gyógyszerügynök.

Az embereknek is fontos lenne felkutatni és elolvasni az alternatív tudományt – amelyeket többnyire alternatív médiában lelhetne fel. Ezáltal nem csak szellemileg gazdagodnának, hanem éberségük is növekedne, és kevesebb eséllyel lehetne őket az orruknál fogva vezetni.

Ne feledjük, hogy a történelemben az emberiséget azok a gondolkodók, kutatók vitték mindig előre, akik nem zárkóztak el az alternatív megoldásoktól. Azokra a szakemberekre, akik csak a hivatalos narratívát közvetítik, senki nem fog emlékezni, mert semmit sem tesznek hozzá a világhoz. Ők csak eszközei egy gazdasági és politikai érdeknek, és a sajnálatos az, hogy erről legtöbbször nem is tudnak.

Gondolatok