Nem szándékozom e pozitív írásomat hosszúra nyújtani. Szívem szerint azzal kezdeném, hogy mi nem szeretet, mert úgy könnyebben meg lehetne közelíteni, de most tartom magam ahhoz, hogy ne írjak semmi negatívat. Kihagyom tehát mindazoknak a dolgoknak az ecsetelését, amelyek a “nem szeretet” kifejezést körülírnák.

Mi a szeretet?

Hazatérés

A vándor hosszú útjáról tér haza, meleg szívvel, mert az a tudat, hogy hazavárják, melegséggel tölti el. Az útjának célja nem az volt, hogy elérjen valahová, hanem hogy hazatérjen. Minél távolabb volt otthonától, annál inkább egyedül volt: de most hazatér. Ahogy közeledik az otthonhoz, egyre tisztábban tudja: saját másik fele várja. Akárhányszor elmegy, hazatér, mert a vándorlása a hazatéréssel nyer értelmet. Az otthon nyugodt. A hazatérés nyugalma az út izgalmára a válasz. Ha nem lenne otthon, az útnak értelme sem lenne. Minden útnak az otthon adja az értelmét.

Fejlődés

A vándor az úton fejlődik, de fejlődése csak a hazatéréssel csúcsosodik ki. A vándor tudja, azért indult útnak, hogy megszerezze a tudást, amit hazavihet, mert a tudást odaadni: ez az igazi hazatérés.

Odaadás

A vándor sok szép és izgalmas dologra szert tett útközben. Ezeket azonban hazafele letette, és csak a dolgok lényegi minőségét tartotta meg, a dolgok által megtapasztalt tudást. Az otthonba kacatokkal és fölösleges dolgokkal bemenni nem lehet, ezért a vándor mindent odaad, amit megszerez.

A vándor végül a megszerzett tudást sem tartja meg magának, de mivel “te én vagyok”, ezért mindene megmarad.

Te én vagyok

A vándor, bár sokat küzdött és harcolt az úton, amikor hazatér, megérti: végig önmagával harcolt. Azt hitte, akikkel találkozott: mások. Hazaérve tudja: mindenki ő maga.

Minden és mindenki egy

Mert minden és mindenki ugyanannak a teljességnek a része. Bár mindenki másképp él, másképp nyilvánul meg, ugyanaz a lényegi lét. Ugyanazzal a feladattal. Ugyanazzal az otthonnal. A vándorok ezerfelé indulnak el, ezerfelé jutnak, de mindenki ugyanoda tér haza. Azok, akiknek közös az otthonuk, mind egyek.

Istenazonosság

A vándor tudja, hogy nem csak “te én vagyok”, hanem mindenki “én vagyok”, de én minden vagyok. Hazatérni: biztosra tudni, hogy “én és Ő egyek vagyunk”. A világmindenség teremtője is ugyanoda tér haza.

A vándor mindent az otthonért tesz, az egységért és a mindenségért. Egyetlen lépése sincs ezen a célon kívül, egyetlen szava, vagy gondolata sincs, ami ne a mindenség és az egység jegyében született volna.