Kilépés
A világnézet-féltés pszichológiája

Gondolatok, 2022. 08. 20.

Az utóbbi két év történéseinek köszönhetően sokkal jobban meg lehet érteni a világnézet kialakulását és annak aspektusait, mint korábban. A közösségi oldalakon megjelenő írásokat és hozzászólásokat olvasva, a világnézet-féltéssel többször találkoztam, és most elmesélem, miből áll ez az általam elnevezett jelenség.

 

De először beszéljünk kicsit a világnézetről, mint olyan. A gyakorlat azt mutatja, hogy a világnézeteknek nem sok közük van a valósághoz, az mindig egy szubjektív, az ember által kialakított dolog. A világnézet annyira szubjektív lehet, hogy az embert a valóság irányába teljesen vakká teheti. De ez a vakság valahol egy védekező mechanizmus, és mindjárt kiderül, hogy miért.

A világnézet úgy alakul ki, hogy az ember elfogad bizonyos narratívákat, tudományos vagy annak látszó téziseket, híreket, elméleteket, filozófiát vagy spiritualitást, ami az ő életét, tetteit, gondolatait igazolja. A világnézet mindig a lelkiismerettel szemben épül fel. Ha teszek valamit, a tettemre igazolást keresek, és erre építek egy világnézetet. Az igazság felkutatása és elfogadása sok ember számára roppant kellemetlen. Az igazság sokszor fájdalmas, és megzavarja a kényelmet. A világnézetek az igazság eltakarására jönnek létre, és úgy tüntetik fel magukat, mint igazság. A világnézet igazságpótlása igen erős, hisz mindenki azt gondolja, hogy neki igaza van, a más világnézetekkel szemben. Ez viszont csak egy igazság-szurrogátum, egy áligazság, vagyis egy olyan valóság, ami csak a világnézet gazdájának az igazsága, és a konkrét igazsághoz semmi köze. Ezért szoktam mondani, hogy ahány ember, annyi valóság, mert annyi világnézet. Mégis, az utóbbi két év alatt, a világnézetek két nagy csoportra oszlottak (vagy legalábbis nyilvánvalóvá vállt ez a szakadás), jobb híján nevezzük rendszer-párti (vagy fősodráshoz alkalmazkodó) és rendszer-ellenes (vagy alternatív információkhoz alkalmazkodó) világnézetnek. Mindegyik oldal világnézete alá van támasztva olyan, hiteles vagy hitelesnek tűnő információkkal, amelyek azt a látszatot keltik, hogy az egyénnek igaza van.

A világnézet kialakulásának egyik alappillére a kényelem, a komfortzóna megőrzése, esetenként a gyávaság, a behódolás, alkalmazkodási kényszer, a félelem. A világnézet célja ezen gyengeségeink elrejtése, és egy hamis valóság kidolgozása. Ha mondjuk egy ember félelemből csinál valamit, hajlamos a tettének mondjuk egy társadalmi magyarázatot adni, vagyis félelmét valamilyen erény mögé bujtatni. Míg az igazság az, hogy az ember félelemből tett meg valamit, a világnézete szerint azt társadalmi felelősségből tette. Ez a jelenség tökéletesen megfigyelhető például most az oltások kapcsán. Miért mentek bele az oltásba az emberek? Egy részük a betegségtől való félelem miatt. Egy másik részük azért, hogy megőrizzék munkahelyüket, vagy ne törjön derékba a karrierjük. Egy harmadik részük meg azért, hogy a szokásos utazásait, nyaralását és kirándulását megtehesse. E három fő okon kívül más ok nem lelhető fel, mégis, a legtöbb ember arra hivatkozik, hogy a közösség érdekében oltatta be magát. Társadalmi felelősségből. Ez egy megnyugtató önigazoló világnézet, ami az ember személyes felelőssége által generált lelkiismereti kérdést elnyomja, és helyette erényt kovácsol.

A világnézet-féltés azokban a reakciókban látszik, ahol az ember a saját világnézetét minden áron meg kell védje: és ennek több szintje van. Először is halmozottan szívja magába a világnézetét igazoló információkat. Másodszor egyre nagyobb a vaksága az ellenkező információkkal szemben. Harmadszor agresszív lesz, ha frontálisan ütközik egy másik világnézettel. Minél nagyobb az agresszió, annál biztosabb, hogy az a világnézet védelemre szorul, mert hadilábon áll.

Valamikor régen olvastam egy jó gyakorlatról: az ember egy ideig kezdje az ellenkezőjét elgondolni, mint amit addig gondolt. Élje bele magát teljesen az ellenkező nézetbe. Hamar rájön, hogy annak a világnézetnek is épp annyi létjogosultsága van – mint világnézet – mint az övének. Innen már csak az önismeret, az éberség, és az igazság felkutatása vezet tovább. Hova? A világnézetből ki, a látás fele.

Amikor valaki szociális felelősségről ír az oltások kapcsán, azonnal tudhatjuk, hogy a világnézetét akarja megvédeni, ami eddig oly szépen leplezte a félelmét, megalkuvását, kényelmét. Ha az ellenszél erős, akkor következik a másik lebunkózása, lapos-földezése, lehülyézése – vagyis az agresszió. Mostanság olvastam egy tanulmányt, amely szerint az oltott emberek az oltatlanokat veszélyesnek tartják, lenézik, vagy butának hiszik. Azokat potyautasoknak nevezik. A potyautas itt azt jelenti, hogy hasznot húz abból, hogy mások – társadalmi felelősségből – beoltatták magukat, és így a járványt megfékezték, vagy kórházi ágyakat szabadítottak fel. A potyautas pedig anélkül élvezi a járványmentes időket, hogy ő ezért meghozta volna az oltás beadatásának áldozatát.

Ez mind szép és igaz lehetne, ha a társadalmi felelősség nem egy kialakított világnézet eleme lenne. A valóság az, hogy mindenki saját érdekből oltatta be magát – akár félelemből, akár karrier miatt, akár az élvezetek fenntarthatósága érdekében. Innen kezdve, hogy mindenkit az egyéni érdek vezérelt, nem beszélhetünk semmiféle társadalmi felelősségről. Ha szeretnénk fordítottan is gondolkodni – csak a gyakorlat kedvéért – akkor úgy is megközelíthetjük a témát, hogy az oltottak a potyautasok. Az oltatlanok, minden kényelmetlenséget, veszteséget, lenézést felvállalva megakadályoztak mondjuk egy diktatúrát, aminek az oltottak csupán haszonélvezői. Ők ugyanis nem merték ezt a konfrontációt felvállalni, de örülnek, hogy elmaradt a diktatúra.

Mindez, amit leírtam, a gyakorlást szolgálja, gondolati játék, amivel közelebb kerülhetünk az igazsághoz, azáltal, hogy fellazítjuk a világnézetünk páncél-falait.

A világnézet féltése igen erős. Az ember abban a helyzetben van, hogy ha a világnézetét elveszti, önmagát, az életét veszti el. A világnézet féltés szinte olyan erős, mint az életösztön. A fejlődés érdekében azonban jó, ha a világnézetünket megkérdőjelezzük, lassan lebontjuk – mert akkor szép lassan kezdjük látni az igazságot.

Ez a cikk most nem arról szól, hogy mi az igazság – félreértés ne essék. Csak arról szól, hogy a világnézetünk az, ami megakadályoz minket az igazság megismerésében. A világnézet szembe megy az éberséggel, az a káprázat jegyében áll, és egyetlen célja tetteink igazolása. A világnézet lebontása csak javunkra válhat, mert teret adunk a látásnak.

A fejlődés azt jelenti, hogy egyre nagyobb, szélesebb részét látjuk a világnak, nem szűkítjük be a tudatunk egyetlen világnézetbe. Így lehetőségünk lesz minden alternatívát és narratívát megvizsgálni, amely által közelebb kerülünk az igazsághoz.

Amíg ellenérzést, ellenkezést vagy bármilyen érzelmet vált ki bennünk egy információ, írás, hozzászólás, addig van min dolgozni, azt jelenti, hogy világnézet-féltésben vagyunk.

Szólj hozzá!
Hozzászólhatsz regisztráció nélkül, nem kell személyes adatokat megadnod!
A weboldal üzemeltetője fenntartja a jogot, hogy a nem megfelelő hozzászólásokat törölje.
1 hozzászólás
Tappancs, 2 éve
Az oltás oldalán az egészség, a karrier, az élvezet motivációk mellett, azért akad olyan is, aki a társadalom felé való felelősségben is "világnézeti féltést"is tart fontosnak és érvel is ennek igazolására például a járvány elleni védekezés egyik legfontosabb területén. Ugyanis a vírust mint egy abszolút érzéketlen biológiai robotot csak akkor lehet hatékonyan legyőzni, ha kellően sokan vették fel az oltást.
A példának ilyen világnézeti folytatása lehet, ha azt az értéket is felvesszük a személyes gondolkodásunk pillérei közé, amit az emberiségnek jelent a tudomány, annak ésszerűsége, és egyetlen hatékony lehetősége az egyre tornyosuló gondjaink megoldásában. Nemcsak a műszaki tudományok, hanem a társadalomtudományok terén is, mely ma nálunk az ignorált világnézet szintjén áll..