A valóság (gondolatkísérlet)
"Ön ezt tudja.
Onnan tudja, hogy mondták önnek, hogy így volt.
Ha nem mondták volna, nem tudná.
Ha másképpen mondják, másképpen tudja.
És ha mást mondanak, mást tud.
Így megy ez; ilyen egyszerű, és ennyire nincs köze a valósághoz."
(Julius Andan: A világ a színfalak mögött)
Az ember meg van győződve a saját valóságáról. Úgy gondolja, hogy amit ő valóságnak tud, az kézzelfogható valóság, és soha nem kérdőjelezi meg a saját valóság percepcióját. Ha igazából vizsgálat alá vetjük azt a valóságot, amelynek tudásával rendelkezünk, be kell látnunk, hogy annak igen csekély része tapasztalati valóság. A legnagyobb részét a tanultak, hallottak teszik ki, egyrészt a szülők által megfogalmazott valóságok, majd az iskolában tanult valóságok, később a média által közölt valóságok. Ide jön még az embertársainktól hallott valóságok, legyenek azok akár tapasztalati, akár elhitt információk. Viszont, amennyiben levonjuk a saját tapasztalati tudásunkat a valóság - tudásunkból, akkor a maradék akár kilencven százaléka a valóságunknak megkérdőjelezhető. Kivételt képezhetnek az elszigetelt törzsek, bennszülöttek, akiknek valósága nagyrészt tapasztalati, hisz sem médiával, sem tudománnyal nem találkoztak.
A kívülről kapott valóságunknak ismét egy nagy százalékát az ún. tudományosan igazolt valóság teszi ki. Ez azt jelenti, hogy azok a, tudományosnak nevezett tények, amelyeket elfogadunk és magunkévá teszünk, nem tapasztalati ismeretek. Tehát megkérdőjelezhetőek a tudományos ismeretek? Természetesen. Kezdve a vírusoktól, a baktériumokon át, a betegségek okán keresztül, a naprendszerig, minden kérdéses. Persze a tudomány egy része tapasztalati (mért) valóság, más része azonban tudományos propaganda.
Első sorban tisztázni kell, hogy a valóság érzékelésünk a belső, mentális konstrukciók függvénye. Születéskor magunkkal hozott tartalmaink szabják meg, hogy mit tapasztalunk, illetve milyen logikával építjük fel a valóságunk (magyarán: mi az, amit elfogadunk valóságnak, és mi az, amit nem). Ezt nevezi a hagyomány hangoltságnak, vagy rezonanciának: csak olyan dolgokkal találkozunk, amire rá vagyunk hangolva. Így a létezés egészéből csak igen keskeny szelet ér el hozzánk, és formálja ki azt a valóságunkat, amellyel rendelkezünk, és amelyre a mindennapjainkat építjük.
Az ember, a magával hozott tartalma (például születés előtti tapasztalatok és tanultak), és a fizikai dimenzióban megélt tapasztalatai alapján, egy saját logikai rendszert fejleszt ki, amely később aztán megszabja, hogy a mások által közölt, iskolában tanult, vagy médiában látott, hallott információkból mit fogad el valóságnak, és mit nem.
Itt természetesen a legtöbben a kényelmes utat választják maguknak: azt fogadják el valóságnak, amit a többség elfogad. Ennek nem csak kényelmi, de túlélési okai is vannak, de a szociális megközelítés nem a jelen írás célja. Abból az egyszerű logikából indulhatunk ki, hogy minél többen tartanak valamit valóságosnak, annál nagyobb az esélye, hogy az tényleg valóság. Ez a logika azonban igen könnyen cáfolható.
Mivel a valóságunk rezonancia kérdése, ezért gyakorlatilag annyi valóság van, ahány ember. Mindenkinek külön-külön valósága van, még akkor is, ha ezek a valóságok sokszor és nagy mértékben fedik egymást. Hérakleitosz mondja valahol, hogy a káprázatban élők közül mindenkinek külön-külön világa (valósága), az ébereknek pedig egyetlen közös világuk (valóságuk) van. És igen könnyen megtörténhet, hogy a saját kis valóságunknak a “végső valósághoz” (amit én jobban szeretek igazságnak nevezni), semmi köze. Az, hogy mennyi köze van a saját valóságunknak az igazsághoz, éberség függvénye. Minél éberebb az ember, annál inkább a “létezőt” érzékeli, ezért mondhatta Hérakleitosz, hogy az éberek valósága ugyanaz.
Ugyanakkor, mint említettem, a valóság igen kevés része tapasztalati, a nagy része átvett.
Az átvett valósággal pedig több probléma van. Lássuk ezeket:
1. Ún. tudományos “igazságok”: mivel a tudományos kutatásokat különböző érdekcsoportok pénzelik, ezért ezek az “igazságok” nem megbízhatóak. Azaz bármilyen tudományos valóság megkérdőjelezhető. Az iskolai és egyetemi tananyagban összeállított tudományos tények vagy igazak, vagy nem, ezt nekünk nem áll módunkban sem megtapasztalni, sem bizonyítani, sem cáfolni. Erre számos példát találhatunk, kezdve az ember fehérje szükségletétől az oltások működéséig. A legtöbb eset az, hogy az érdekcsoport, aki a kutatásokat pénzeli, eleve megszabja, milyen eredményre kell jutni. Persze vannak kivételes esetek, azonban az iskolákban és egyetemeken tanultak nem képezik ezen kivételeket. Azokat a tudományos eredményeket, amelyek szembe mennek egy-egy üzleti érdekkel, általában elhallgattatják, elfojtják.
2. Akaratlagos félrevezetés - a média bevett szokása az akaratlagos félrevezetés. Hamis képek, narratívák közlése bizonyos cél érdekében - a célt itt is az érdekcsoportok szabják meg, akik a médiát pénzelik. Nem igazán van független média, általában valamilyen politikai párthoz tartozik mindegyik. Ez az alapvető oka annak, hogy az illető politikai pártnak tetszetős dolgok hangsúlyozva vannak, a nem tetszetős dolgok meg nem is jelennek meg. Ezért médiát olvasva nem az igazságot, hanem a politikai ideológiát szívjuk magunkba, és a valóságunk egyre inkább ideologizált lesz. Ide vehetném a történelmet is, mint olyan, hisz az is a ránk maradt “média” terméke.
3. Káprázat - a látott dolgok nem mindig azok, aminek látjuk őket. Erre még rájön az egyre elterjedtebb, mesterséges intelligencia által generált tartalom, amelyeknek az eredete lassan már nem ismerhetők fel, és ezért épp olyan valóságnak érzékelhetjük, mint a tudományos dogmákat, vagy az esti híradóban látottakat.
A probléma szemléltetése érdekében nézzük meg az egyik elterjedt, de szélesebb körökben igencsak elrugaszkodottnak számító elméletet: a lapos Föld elméletet. Az egyetlen dolog, ami meghatározza, hogy az ember a gömb - vagy a lapos-föld elméletet tartja-e igaznak, az iskolában tanultak, vagy a többség véleménye - vagyis mind egy szálig átvett valóság. Az egyénnek ugyanis legtöbb esetben nincs módja megtapasztalni a Föld gömbszerűségét vagy laposságát. Így csak ezek a lehetőségek maradtak:
1. elhisszük az iskolában tanultakat, amelyeket már a szüleink is megtanultak, és mindenki “tud”
2. elhisszük egyes embereknek, hogy valóban jártak a világűrbe és látták saját szemükkel a Földet.
Vagy:
Minden fent leírtat megkérdőjelezünk, és a lapos-föld elméletet tartjuk szimpatikusnak.
A döntés most mindenkinek logikusnak tűnik, de felhívnám a figyelmet, hogy valami attól, hogy az iskolában tanultuk, a média mutatta, a szüleink tanították, láttuk a tévében, tudományos ténynek van leírva, vagy a többség is így tudja, még nem biztos, hogy igaz!
Lássuk tehát, ha már ennyire kirúgtam a kedves olvasó lába alól a valóság-talajt, hogyan gondolom én: metafizikai tudásom alapján a gömbölyű Föld elméletet tudom elfogadni, mert a szellemi energiák, szimbólumok és törvényszerűségek ezt mutatják logikusnak. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a szellemi - metafizikai tudásom egy része átvett valóság, de van benne tapasztalat is - és ez a tapasztalat is leginkább belső megérzés - így pont ugyanúgy tévedhetek. Ha teljesen éber lennék, nem tévednék, és biztosra mondhatnám, hogy a Föld gömbölyű (a szőrszálhasogatókért: geoid, azaz Föld alakú).
Jó gyakorlat, mondja a hagyomány, ha egy darabig el kezdjük vallani annak az ellenkezőjét, amiben épp hiszünk, vagy amit valóságosnak tartunk. A logika ugyanis elég szilárd, és amellett, hogy az eligazodás alapfeltétele, korlátoz is. A fenti, Föld alakjára vonatkozó gondolatkísérletben láthatjuk, hogy - amennyiben a gömb alakú Földet tartjuk valóságosnak - mennyire alátámasztja ezt a logikánk, és mennyi logikai réteg épül rá. Kezdve a földrajzból, esetleg csillagászatból tanultakkal, a médiában látott képeken át, a bennünk levő tudományos ismereteken keresztül, el egészen a többség valóságáig.
Az éberség kérdése, így vagy úgy, de minden hagyományban fellelhető. Az éberség ugyanis nem más, mint átlátni a saját valóságunkon, meglátni a saját valóságunk mögött az igazságot (tényeket), és szép lassan a valóságunkat a meglátott és megtapasztalt igazsághoz formálni.
Az éberség ugyanis tapasztalat. Olyan tapasztalat, amely belülről jön, vagy felülről, az abszolútumból, a felettes énből, tudatalattiból, közös tudatból - de semmiképp nem a tudományból vagy a médiából. Épp ezért minden éberségre törekedő ember ugyanazt tapasztalja, és ugyanarra változik a valósága, így ér össze valahol, a végtelenhez közel, minden egyes ember valósága.
Hozzászólhatsz regisztráció nélkül, nem kell személyes adatokat megadnod!
A weboldal üzemeltetője fenntartja a jogot, hogy a nem megfelelő hozzászólásokat törölje.
Tudatosságra és figyelemre van szükség hogy az ember a gondolataiban a Van-ra épitkezzen és távolodjon a Nincs-től,mert amennyiben ezt nem teszi, az értelmére homály borul és gondolatvilága is torzul.