Festmény / rajz: Kálic

Az emberi fejlődés során, az ember többször értékeli újra a tudományhoz fűződő viszonyát. A serdülőkor, fiatalkor a technika megcsodálásának kora, amelyet Hamvas szerint, az ember húsz éves kora után kinő. Akik a technika bűvkörébe maradnak, azok soha nem nőnek fel. Miért? Mert a felnőttévállás a felelősség felvállalása, amelyet sem megérteni, sem megtenni nem lehet mélyebb ismeretek nélkül. A technikai gondolkodást (apparátusi világnézetet) mindenképp felül kell vizsgálni, hisz minden embernek eljön az a pont a fejlődésében, ahonnan nem lehetséges a továbblépés lineáris logikával.

Sok munkát igényel az is, hogy a tudományról lehámozzuk mindazt a héjat, amelyet egyrészt a szellemi világ megtagadása adott rá (ne feledjük, hogy a tudomány azzal a rejtett céllal és igénnyel jött létre valamikor, hogy a vallástól elvegye a világuralmat), másrészt a gazdasági érdekek vastagítottak. Az igazi tudósok szellemi emberek (gondolkodók) is voltak, amelyet a tudomány képviselői (nem a tudósok, hanem a tudomány-hívők) tagadnak, vagy elhallgatnak. Igazi tudóssá csak az válhatott, aki a szellemi információkhoz is értett. Ugyanakkor a materialista világnézet hívei kemény munkát fektetnek abba, hogy a szellemet (morált, éberséget, hitet) kiirtsák. A gazdasági érdekek miatt pedig sok hamis elmélet született, amelyeknek egyetlen célja a pénz volt, és amelyek máig fennmaradtak, mint "tudományos tények". Lásd például az ember napi fehérjeszükségletet.

A tudománnyal kétszer találkoztam.
Először serdülő korom körül, amikor mindent szerettem volna tudni tudományosan.
Aztán különböző szellemi utakkal találkozva a tudományt nem csak hogy elvetettem, hanem még blamáltam is.
Aztán a sok év metafizika, asztrológia megértette velem, hogy a tudomány kell. Kell nekem főleg, mint Halak napjegyű, mert a halak biztos alap nélkül elszáll, s elméleteiből egy hajszálnyi sem lesz gyakorlatba felhasználható, az egész egy szép nagy idealista hazugsággá válik.
Az embernek meg kell ismernie, ahonnan indul. Meg kell ismernie a fizikai világot, hogy aztán megismerje a szellemit: mert ami lent, az fent, mondja Hermész.
Jobb is mindjárt a fizikai valóságunkkal kezdeni, kell egy kis matematika, fizika és anatómia (sok asztrológus van és sok misztikus ugyanis, akik bár előadást tartanak a Jupiter és a máj összefüggéseiről, de azt nem tudják, hogy a májnak mi a funkciója, sőt azt sem, hogy jobbról vagy balról helyezkedik el. Vagy előadást tartanak az apokalipszisről, és nem ismerik a gravitáció törvényszerűségét, a termodinamika főtételeit, vagy az entrópia és felhajtó erők működéseit). Ugyanakkor nem árt ha sejtelmünk van az asztronómia területén (hogy asztrológusi pályafutásunk ne lógjon a levegőben), és így tovább. Aritmológiáról sem lehet felhőmentesen beszélni, ha nem tudunk két számot becsülettel összeadni.
Az egyből, az egységből kell kiindulni, mert az egységben a tudomány is benne van. "Minden lehetőséget birtokba kell venni", mondja Hamvas.
Én azt mondom, építkezzünk lentről, s kezdjük az alapokkal. Alapok nélkül az egész metafizika és a többi szellemtudomány csak szép elmélet marad, amivel esetleg elkápráztathatjuk bárgyú ismerőseinket, de problémáinkban, betegségeinkben, konfliktusainkban nem lesz segítségünkre.

Első lépésként el kell különítenünk a tudományt és a technikát. A technika nem más, mint a tudomány alkalmazása a kényelem elérése érdekében. Ez így negatívum, de azért nem szabad startból ítélkeznünk fölötte, mert mélyen bele vagyunk nőve. Ezt az információt is az internet és a számítógép segítségével juttatom el hozzátok, Ti is a technika segítségével olvassátok. Nehezen tudom elképzelni, hogy most így hirtelen egy erdőbe éljek, számítógép, elektromosság, meleg víz stb. nélkül, s azt sem hinném, hogy Ti néha elzarándokolnátok hozzám egy kis információért... A misztikusok nagy baja, hogy sok mindent kikiáltanak "bűnösnek", miközben használják azt. A legvisszásabb rádió segítségével a világba kürtölni, hogy a rádió micsoda káros kényelmi eszköz. Vagy a közösségi oldalakra nagy betűvel kiírni hogy "le a közösségi oldalakkal".
A technika tehát, bár a kényelmet hivatott eredendően szolgálni, azért használható a fejlődésünk szolgálatában is, ezért a technika egy olyan valami, aminek értéke és létjogosultsága csakis tőlünk függ.
A tudomány a fizikai törvényszerűségeket mutatja meg, amiből, amint írtam, következtetni lehet a szellemi törvényekre (és fordítva). A tudományt startból elítélni annyit tesz, mint Istent tagadni.
A másik megkülönböztetés a tudományos logika, és az információfelhalmozás között van: tudományt integrálni annyit tesz, hogy megérteni a fizikai világot, és nem tudományos szlogeneket és hazugságokat gyűjteni. A ma hallható "tudományos" téziseket éles szemmel kell nézni. Amiben aztán egyáltalán nem szabad hinni, az az un. táplálkozástudomány. Hisz ez a diszciplína gyűjtötte össze a legtöbb gazdasági érdekből született téveszmét, s máig is ez ragaszkodik a téveszméihez a legjobban. Ezt követi a medicina, amelyben ma is több a gazdasági teher, a gyógyszeripari behatás, mint az igény az igazi tudásra.

A helyes hozzáállást tehát két irányból kell kialakítani:
- a most ismert tudományról le kell hántani a gazdasági, kényelmi, hatalmi és technikai komponenseket, és csakis azt a megismerést meghagyni, amely a fizikai dimenzióra vonatkozik, és ebből nem következtet az emberi életre, amely elsősorban szellemi, és csak utána fizikai
- a most ismert szellemtudományokhoz a fent megtisztított tudományt hozzá kell adni, tehát el kell vetni azt a téveszmét, hogy a fizikai világ fölösleges és ezért kihagyható a tudásból.
A tudás egysége így harmonizálható.