Rajz / festmény: Kálic

Volt egyszer egy uralkodó, aki összehívta a tanácsosait, hogy kidolgozzák a szomszédos ország leigázásának tervét.
- Modern világot élünk, szólt az uralkodó, nem mehetünk neki a szomszédnak fegyverekkel. Ez heves nemzetközi reakciót váltana ki. Szeretném, ha javaslatokkal jönnétek, mit tegyünk, hogy szép csendesen leigázzuk az országukat, lehetőleg úgy, hogy senkinek se tűnjön fel, csak amikor már késő. Időnk van bőven, a következő ötven, vagy akár száz évet, áldozzuk erre a tervre.
A tanácsosok tanakodtak, gondolkodtak, s mivel mind okosok voltak, néhány közülük külföldön végzett gazdasági egyetemet, hamar kezdtek jönni az ötletek, javaslatok.
- Uram, mondta az egyik, szerintem egyszer elemezzük ki, hogy mi az erőssége a szomszédnak. Mi az, amiben erősek, és mi a gyenge pontjuk.
- Szerintem abban erősek, mondta a másik, hogy erős családi nézeteik vannak, nekik a család minden, és szaporák is...
- Igen, szólt bele egy harmadik tanácsos, szaporák, minden család legalább három, de sokszor több gyermeket vállal, azokat hagyományosan nevelik, családcentrikussá, hogy majd a gyermekeik is családban gondolkodjanak...
- Erőss a hitük, mondta az első, s egyre többen vannak. A hitük szerint a gyermekvállalás fontos, meg a férfi és női szerepek, szerintük mindenkinek meg van a helye, a feladata, a sorsa, a keresztje. Ilyen hitrendszerre nem tudunk ráhatni, csak ha a hitüket meggyengítjük, átformáljuk.
Az uralkodó töprengett, a tanácsosok sorolták a megfigyeléseiket, s lassan kibontakozott a szomszédos ország népének erőssége. Az ugyanis nem volt más, mint az, hogy szaporák voltak, s a családért mindent megtettek, a hitükért akár háborúba is mentek.
- Egyik gyengeségük azonban, vélte az egyik tanácsadó, az, hogy elég hiszékenyek.
- Hiszékenyek? Nem hiszem. De azzá tesszük majd őket, a hitükből hiszékenységet és dogmát kovácsolunk, kitartó munkával...

Pár nap megbeszélés, gondolkodás, jegyzetelés. Aztán ismét összeült az uralkodó a tanácsosaival, hogy meghallgassa a modern háború tervét.

- Először is, vázolta fel az egyik tanácsos, a szomszéd népének le kell gyengíteni a hitét és meg kell akadályozni, hogy tovább szaporodjanak. Bár ez hosszú folyamat, de egy - két évtized után már érezhető lesz a hatása.
- Mikor már nem szaporák, mondta a másik, akkor szép lassan el kezdnek kiöregedni, fogyni, s akkor folytathatjuk a tervet.
- Tehát először a szaporulatot kell megállítani.
- Igen. Ehhez van pár ötletem....
- A másik ország esetében bejött a születésszabályozás tervünk, tudjátok, amikor elkészítettük a termékenység elleni védőoltást, s elhitettük velük, hogy ez az oltás a méhnyakrák ellen van...
- Igen, de ugyanazt a módszert kétszer már nem lehet bevetni. Amúgy is az oltásoktól már mindenkinek elege van, a legtöbb be sem adatná.
- Kár, pedig a születés szabályozás köré már egy egész tudományágat felépítettünk, s ha rá tudnánk venni a szomszéd lakóit, hogy mielőtt gyermeket vállalnának, elmenjenek családtervezéshez.... Ahol kiképzett szakemberünk javasolná nekik a terhesség elleni védekezést, a gumi óvszert és a tablettákat...
- Persze, mert egy erős családcentrikus közösség pont hogy családtervezési szakembereket fog igénybe venni... Ugyan már!
- Nem fog, szerintem sem. Vagyis ezzel nem tudunk indítani, valami más taktika kell, hogy elindítsuk a dolgokat. Esetleg később majd ezt is be lehet vetni, amikor megtörtük a nagyfejűségüket...
- Jól van. Akkor először az agyukra kell hatni.
- Helyes! A világnézetüket kell szép lassan átformálni, úgy, hogy majd egymást gátolják meg ebben a családközpontú gondolkodásban és szaporulatban.

A szomszédos ország világnézetének megreformálására hatalmas tervet dolgoztak ki a következő napokban. Éjt nappallá téve dolgoztak, elemeztek, megbeszéltek, míg végül az uralkodó elé állhattak egy újabb tervvel.

- Első lépésként, szólt az egyik tanácsos, közelítsük meg a dolgot a nők szerepéből. Náluk ugyanis még eléggé megvannak a férfi és a női szerepek, ezt fel kell bontani. Beszéljük tele a nők agyát azzal, hogy el vannak nyomva, s nincs annyi joguk mint a férfiaknak, s hogy egész nap a szerencsétlenek csak gyermeket nevelnek, míg a férfiak szórakoznak. Ott van a tévéjük, meg az újságuk, meg ott van az internet, a közösségi oldalak, gyerünk, támadás! Szép fokozatosan, de kitartó munkával, sugalljuk a nők fejébe, hogy el vannak nyomva. Töltsük meg az agyukat ezzel, mutassuk meg, mekkora karriert futhatnának be, ha nem vállalnak gyermeket, mennyi pénzük lehetne, s arra a pénzre mennyi jó dolgot vehetnének.
- Jó ötlet. Előbb utóbb a nők el kezdnek lázongani, olyanok akarnak majd lenni, mint a férfiak, annyit akarnak majd keresni, karriert akarnak majd, így egyre kevesebb gyereket fognak vállalni...
- Ez mind szép, de szerintem nem elég. Több fronton kell támadni....
- Legyen ezzel párhuzamosan az, hogy erősítsük az azonos neműek közötti kapcsolatot. Legyen minél több homoszexuális...
- Jó, de az ilyen népnél egy ilyen kapcsolat kiütné a biztosítékot.... Nem fogják elfogadni az azonos neműek kapcsolatát.
- Ezért kell szép lassan arra nevelni őket, hogy a másság elfogadása az jó. Vegyük rá őket, hogy a másságot fogadják el, sőt, nézzék le azt, aki nem akarja ezt elfogadni.
- Így van, ha elég sokáig jövünk itt a mássággal, akkor előbb utóbb beveszik.
- El kell érjük szép lassan azt, hogy aki nem ért egyet az azonos neműek kapcsolatával, azt a társai nézzék le, közösítsék ki.
- Igen, és lehetőleg legalizálják az azonos neműek kapcsolatát. Legyen törvényes a házasság az azonos neműek között. Ha ezt elértük, mindent elértünk!
- Idáig jól hangzik. Egyrészt a nőket vesszük rá, hogy ne szüljenek, másrészt erősítjük a másság elfogadását, harmadrészt rávesszük hogy az azonos neműek kapcsolatát akár törvényesen is elismerjék. Tegyük normálissá azt, ami eddig náluk nem volt normális, és szélsőséges nézetté azt, amit eddig normálisnak tartottak. Ne feledjünk közben a fejlődésre hivatkozni, jól véssük az agyukba, hogy az, ahogy gondolkodnak, ideje múlt, középkori, maradi.

Az uralkodó meg volt elégedve, de a terv ezzel még nem fejeződött be. Következő nap ismét összegyűltek a tanácsosok, hogy folytassák az eszmecserét.
- Valahogyan fel kellene hígítani a szomszéd nemzetet, s ha már arra neveljük őket, hogy fogadják el a másságot, akkor bevándorlókat is kellene bevinni.
- A bevándorlók szuper ötlet! Más vallás, más kultúra, biztosan gátolni fogja a szomszéd nép szaporulatát, sőt, majd szaporodnak a bevándorlók. A lényeg az, hogy a világnézetük szép lassan megváltozzon.
- Én vállalom a bevándorlók részt, mondta az egyik tanácsos. Tudok egy országot, ahol elég könnyű háborút szítani, s ott majd menekülésre késztetem az embereket, meglásd milliós számra fognak özönleni. Akár pénzt is adok nekik, csak meneküljenek a szomszédba! A szomszéd országban pedig ráveszem a politikusokat, hogy folytassanak befogadó, bevándorláspárti politikát. Kész vagyok akár négy vagy öt újságot, hírportált indítani, akik folyamatosan szidni fogják azokat, akik nem értenek egyet a bevándorlással. Vagy nem értenek egyet a homoszexualitással. vagy nem értenek egyet a női emancipációval. Innen kezdve a minap említett oltásokkal is jöhetünk, meg minden egyéb marhasággal...
- Az jó, mert közben folyamatosan kell sugallni a szomszédos népnek a médiában azt, hogy a bevándorlókon kell segíteni, be kell őket fogadni, aki ez ellen van, azt le kell nézni, ki kell közösíteni....
- Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy növelni kell náluk a pénzköltést, a fogyasztást. Hisz ezek a dolgok együtt működnek igazán, minél többet vásároljanak, ennek érdekében egyre többet dolgozzanak, a nők is, higgyék azt, hogy ettől boldogak lesznek.
- Eddig szép. De hab lenne a tortán, ha rávennénk, hogy a bevándorlóknak, és egyébként minden kaszton kívülinek adjanak segélyeket. Így ezeknek dolgozniuk sem kellene, csak szaporodniuk, s miközben a szomszédos ország saját fiai kidolgoznák a belüket a pénzért, addig a bevitt emberek elszaporodnának, s jogaikat követelnék...
- Nagyszerű a meglátásod! Fel kell bontani a hierarchiát, érjük el, hogy a kaszttalan csőcselék kerüljön vezetői pozícióba!

Még pár ötlet szóba került, ki is dolgozták a tervet, lépésről lépésre.

- Ez mind szép és jó, de jó lenne, ha mérni tudnánk, hogy a tervünk mennyire működik, hol tartunk annak megvalósításában, hogy tisztán lássuk azt a pillanatot, amikor bemehetünk a szomszéd országba, s azok majd önként nekünk adják földjeiket, kincseiket, sőt az egész országukat...
- Erre nekem az az ötletem, hogy a közösségi hálón mérjük le. Például egy egy olyan eseménynél, amelyet elértünk, mint mondjuk amikor jóvá fogják hagyni a törvényt az azonos neműek közötti házasságról, bedobjuk, hogy mindenki tegyen hasonló profilképet, aki egyetért ezzel az eseménnyel... S egyszerűen megszámoljuk, hány embert értünk már el.
- Ez egyszerű. A másik ötletem az, hogy néha engedjük meg valamelyik hírességnek, aki még hagyományos családi modellben gondolkodik, hogy interjút adjon. Ezt az interjút közöljük fontos helyeken, hogy mindenkihez érjen el, ha lehet. Utána csak meg kell figyelnünk, hogy hányan háborodnak fel ezen az interjún, s máris van még egy számunk.
- Briliáns!

Így történt, az uralkodó parancsára a tanácsosok, meg azok emberei, dolgozni kezdtek. Tervük nem csak bevált, hanem a vártnál jobban működött. Nem telt el egészen hatvankét év, s a szomszédos ország már az övék lett. Mintha soha nem létezett volna mint önálló ország.

A későbbiekben a modern háború tervét több országgal szemben bevetették, s nem biztos, de úgy halottam, hogy hatalmas országot alapítottak, ami igazából nem is ország volt, hanem valamiféle egyesülés, vagy inkább fogyasztói társadalom.